Kissé elsodort az élet, és nem volt időm folytatni a kiállításos sorozatot sem (majd fogom), de most szembe találtam magam 2 témával is, amikről már amúgy is írni akartam. A két dolog összefügg, több szempontból is.

Az Origón jelent meg (ismét) egy jó kis cikk a kutyatenyésztés elmúlt 100 évével kapcsolatban. Illetve nem is az elmúlt 100 év a lényeg, hanem, hogy ez idő alatt mit tettek a tenyésztők egyes kutyafajtákkal. Hová fejlődtek, mivé váltak az egykori fajták, pl. a Bulldogok. A baj, hogy a legtöbb esetben ezt nem igazán lehet fejlődésnek nevezni, sokkal helyesebb talán a visszafejlődést használni, már ami a végeredményt illeti. Nem feltétlenül értek egyet mindennel, ami a cikkben szerepel, de azért tényleg érdemes elolvasni, és vitaalapnak is tök jó.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy ezt vajon tényleg a tenyésztők tették a kutyákkal vagy a kiállítási bírók?

Nyilván is-is a válasz. A tenyésztők olyan kutyákat igyekeznek (akarva-akaratlanul) tenyészteni, akiknek egyre jobbak az esélyeik a kiállításokon. Ha a bírók előnyben részesítenek egy bizonyos típust a fajtán belül, akkor idővel egyre több ilyen kutya születik és jelenik meg a ringben. A baj ezzel sokszor az, hogy amit a küllembírók preferálnak, általában nem azokat a tulajdonságokat preferálja, amik a fajta kialakítása szempontjából fontosak voltak. Így egyre jobban előtérbe kerülnek olyan jellemvonások, amik néhány év vagy évtized alatt már akár komoly egészségügyi problémákhoz vezetnek. A preferenciák miatt végül szinte már csak az a génállomány lesz elérhető a fajtán belül, amely már ezeket a tulajdonságokat hordozza, így visszatérni a kiindulási alaphoz néha már lehetetlen.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a tenyésztők ne lennének felelősek ebben, hisz végeredményben mégis csak ők tenyésztik ezeket a kutyákat. Sőt, nem is csak ezeket, hanem esetenként az egyes fajták további mutációit vagy épp hibrideket. (a hibridekről is írok majd később bővebben)

Itt ér össze a már említett két téma. Most éppen Silver (sőt, Vitiligo, black-and-tan, brindle, charcoal, champagne) Labradorokról olvastam. Hogy az milyen? Eddig én sem tudtam, íme a képek.

Aki esetleg nem tudja, (jelenleg) három szín elfogadott a Labiknál, a fekete, csoki és sárga, de nem keverve és nem is rázva.

Szóval itt valami másnak lehetünk a tanúi.

A Silver/Ezüst esetében elég valószínű, hogy a Weimari vizslát tették a vonalba, nem hinném, hogy ez genetikai defekt, színhiba eredménye lenne. (főleg a Labrador kialakításához használt fajtákat elnézve)

Az önmagában is egy érdekes kérdés, hogy ez most jó vagy rossz, szabad ilyet vagy nem szabad. A magam részéről nem játszadoznék az egyes fajtákkal (van ezzel épp elég baj e nélkül is, lásd a fenti cikket), de a másik oldalról közelítve a dolgot ma nem léteznének a jelenlegi, általunk szeretett fajták sem (kinek melyik a kedvence az mindegy). Vagyis valaha azok a fajták is ilyen kvázi kísérletek során alakultak ki, akkor még létező (mára esetleg kihalt) fajták felhasználásával.

Nekem morbid a dolog, és meglehetősen veszélyes is a terep, így a kísérletek helyett én hasznosabbnak tartom, ha a meglévő fajták dolgát teszik rendbe a tenyésztők. De biztosan vannak sokan, akik nem értenek velem egyet.

Aki igen, az viszont akár petíciót is aláírhat, mert ez ma elég népszerű dolog lett úgy látom. Hát íme, itt lehet megtenni: http://www.gopetition.com/petitions/no-to-silver-charcoal-and-champagne-labradors.html

Magyarországon meglehetősen nagy kavarás van kutyatenyésztés ügyben, főleg, ami a szabályozást illeti. Egymásnak feszülő szervezetek (MEOE, MESZ, ETSZ-ek, fene se tudja követni) marakodnak jó ideje. (rossz kutya, helyedre!) Plusz ebbe mászott bele a magyar állam, mert úgy gondolták, majd ők rendet tesznek.

Hogy ez mennyire sikerült? Persze semennyire. Hozzá nem értő emberek próbáltak törvényt alkotni szakmai tudás nélkül, besorolva a kutyatenyésztést a vágósertések, tyúkok, marhák mellé. (mondjuk marhák vannak bőven itt is) Persze, hogy a kutyákat nem étkezési alapanyagként tenyésztik (legalábbi nálunk hála égnek nem), de ez nem számított, valahová be kellett paszírozni őket, hát ide sikerült. (az ominózus rendelet: 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól)

Nem akarok állástfoglalni a szervezetek tekintetében, mert mindegyik épp eleget csúsztat (vagy konkrétan hazudik, de ezt most tételesen felsorolva nem kezdem bizonyítani, mert nincs értelme, ők meg amúgy is imádnak feljelentgetni, bíróságra szaladgálni, én viszont nem szeretek), így nem hogy a válaszaikat, a kérdéseiket sem érdemes már elhinni.

No, de most előkerült egy újabb szervezet, az NKKSZ (Nemzeti Kennel Klub Szövetség), mely "HOGYAN TOVÁBB MAGYAR KYNOLOGIA?" címmel értekezletet hív össze szeptember 18-ra. Ismét az ominózus 64-es törvény van porondon (amit már nem is tudom mennyiszer módosítottak már idén). A jó szándékot nem vonom kétségbe, de mégis, mi/ki a fene ez az NKKSZ???

Tök jó, hogy (remélhetőleg) jobbító szándékkal hívják össze a tenyésztőket, elismert tenyésztőszervezetek, csak épp az nem derül ki sehol, hogy kik ők, miért teszik, milyen "jogon", kik képviselnek kiket, mit is képviselnek ők, mi az álláspontjuk a jelenlegi helyzetben, stb., stb., stb. Azért ezek hasznos információk lennének az amúgy is sok sebből vérző hazai kynológiai életben. Nem? Elnökük azért van. De ennyi. A Google még véletlenül sem "hallott" róluk, amit annyira nem csodálok, gondolom ez egy két napos/hetes szervezet. Annál is inkább szükség lenne valami plusz információra.

Főleg úgy, hogy a nem megfelelő kommunikációt vetik az említett szervezetek szemére (tök jogosan, felháborító, amit művel ezen a téren - is - a MEOE és a MESZ vagy ETSZ is) már a meghívóban is. Ehhez képest mit kommunikálnak ők? Miért nem tanulnak az ő hibáikból, ha már...? Vagy nem is akarnak? Mennek tovább a "lenini úton"? Annyira ez sem lenne meglepő...

Ha én most megalapítom az Átvert Magyar Kutytenyésztők Szervezetét (ÁMKSZ) - potenciális tag lenne bőven - és szétküldözgetnék meghívókat egy kis közös morgolódásra, ki jönne el? Nem, nem mondok semmit a szervezetről, nem árulom el mi a célunk, mit képviselünk, mit szeretnénk elérni, csak gyere, aztán majd ott megszavazunk néhány olyan dolgot, amiről majd később kiderül, hogy mégsem úgy és azt akartad, mégsem azt és úgy képviselik, ahogy értetted vagy érteni vélted.

Kívánom, hogy ne legyen igazam! Javuljanak meg (azok is, akik eddig is csak egymást mocskolták), képviseljék jól a kutyások, kutyatenyésztők érdekeit (különös tekintettel az egyes fajtákra vonatkozó kötelező egészségügyi szűrésekre, tenyészszemlékre, temperamentum-, képességviszgákra, munkavizsgákra, a törzskönyvek "becsületének" visszaállítására, hamisíthatatlanságára, a szaporítók tevékenységének kiírtására, az állatvédelemre, a menhelyek és fajtagondozó szervezetek megbecsülésére, a kutyatenyésztés minőségi javítására, stb.). 

Ha valóban jól képviselik ezeket a területeket, eskü, meg fogom írni ide és népszerűsíteni, támogatni fogom a tevékenységüket!

De addig is mondja már meg valaki légyszi', hogy "Who the fuck is" NKKSZ????

Nehéz indulatok nélkül írni erről a témáról.

Egy jobb érzésű ember óhatatlanul is dühbe gurul, amikor ilyen képeket lát.

Azonban bármennyire is könnyű lenne mindent a szaporítók nyakába varrni, bizony be kell látni, mi is hibásak vagyunk.

Igen, mi. Mi kutyavásárlók (még, ha én szerencsére nem is szaporítóktól vettem az első kutyámat), kutyatartók, kutyatenyésztők, a családunk, ismerőseink, barátaink, tanáraink és persze az állam is. Ugyanis addig, amíg van kereslet, addig a szaporító biznisz (mert ez az, bizonyos embereknek nem is kicsi üzlet) virágozni fog, mi pedig csak sopánkodhatunk.

A legnagyobb probléma talán a tudatlanság (vagy butaság), ami azért részben (ha nem genetikailag kódolt) alakítható lenne. Sokat számít, hogy ki, mit hoz otthonról, a szülei hogyan vélekedtek az állattartásról, hogy az ember milyen példákat lát/látott a közvetlen környezetében ("A Géza is vett egy nagyon szép tacskót, csak kicsit fura. De fajtiszta(sic!), mert a nő, akitől vették a piacon mondta, hogy a szülei nyertek is valamit."). Ja, és fontos, hogy olcsó legyen, mondjuk 20.000 Ft. Ha a tenyésztő ennél nagyobb árat mond, akkor lehülyézik, mert tele van az Expressz/kutyaakarmi.hu/Jofogas ilyen hirdetésekkel.

A szaporítók önmaguktól nem fognak felhagyni tevékenységükkel. Az ő korcs lelküket nem hatja meg se az emberek háborgása, sem a szerencsétlen kutyák szenvedése, leszarják.

De mi, vásárlók a tudatlanságunk és nemtörődömségünk miatt újabb és újabb kutyák ezreit, sőt tízezreit(!) öljük meg közvetve vagy közvetlenül! De ezt nem fogják, nem fogjuk fel!

Nem értjük, hogy igenis fontos, hogy kik a kölyök szülei, mert minden babakutya édes, de ha felnőnek...?

Nem értjük, hogy nem szabad "bemondás" alapján elhinni, hogy ilyenek/olyanok/ők a szülők, és a kölykök tényleg, isten bizony megkapták az oltást, féreghajtásokat! (szülők törzskönyve, oltási papírok persze nincsenek)

Nem értjük, hogy a kölyök ára NEM a törzskönyv (5500 Ft!, magyar fajták esetében 1500 Ft!!!) miatt 100-200-300 ezer, és ennek hiányában csak 20.000!

Nem értjük, hogy a kölyköt TILOS elhozni/odaadni 8 hetes kora előtt, hiába hivatkozik "váratlan" nyaralásra az illető!

Nem értjük, hogy egy kölyök etetése megfelelő táppal (vagy mással) önmagában több mint 20.000 Ft, és akkor még nem beszéltünk sem a mama költségeiről, sem semmilyen egyéb (oltások, oltási könyv, fedeztetés, orvosi ellátás, chip, törzskönyv, stb.) költségről!

Nem értjük, hogy attól, hogy a szaporító nem tesz chipet a kutyába, attól még nem lesz olcsóbb, mert nekünk (törvény!) chipeztetnünk kell, és ez pénzbe kerül!

Nem értjük, hogy egy kutya érték, gyakran forintban nem is mérhető! De akinek csak 20 ezret (vagy annyit sem) ér, az könnyedén dobja ki, adja menhelyre bármikor!

Nem értjük, hogy ha egy jó (de legalábbis megbízható) helyről származó kölyökre nincs 80-150.000 (vagy akár sokkal több) forintunk, akkor nem az a baj, hogy nincs rá pénzünk! Akkor nem kell venni kutyát, hanem gyűjteni kell. Félre kell tenni havi 10-20.000 forintot, és amikor összegyűlt, akkor vegyünk kölyköt! És nem értjük, hogy az sem baj, ha nem tudunk félretenni pénzt (ettől senki sem rosszabb emberileg, és mostanában sokunkkal előfordulhat a pénzhiány), hanem az, hogy akkor az áhított kutya ellátására (praktikusan etetés, állatorvos, kullancs és bolha elleni védelem, stb.) sem lesz pénzünk!

Nem értjük, hogy mit jelent szegény szuka kutyák kizsákmányolása, és nem értjük, hogyan bánnak velük, hogy miattunk élnek élőlényhez méltatlan életet, hogy miattunk nem etetik őket rendesen, zárják őket 1 méteres ketrecbe, hagyják szenvedni őket betegen, miattunk fekszenek a saját ürülékükben, és miattunk dobják ki őket 8-9 évesen, 10-20 alom után!

Igen, ez MIND MIATTUNK VAN! Mert felelőtlenek, tudatlanok, ostobák vagy "olcsójánosok" vagyunk, akik annyit érünk, amennyit időben és energiában egy kölyök vásárlására fordítunk!

Mert nem értjük, hogy nem az a lényeg, hogy mindenki drága kutyát vegyen (könyörgöm, számtalan menhely van dugig szebbnél szebb kutyákkal, számtalan fajtamentőszervezet küzd folyamatosan - gyakran - fajtatiszta kutyák életéért, megmentéséért, tőlük is nyugodtan lehet kutyát szerezni), hanem az, hogy ne legyünk BŰNTÁRSAK!!!

Fel kell fognunk, hogy nem elég mindent a szaporítókra kenni, rájuk mutogatni, hanem magunkba kell nézni és nekünk kell tenni az ellen, hogy minél kevesebb kutya (és végeredményben ember is) szenvedjen.

Igenis, nekünk kell utánanézni, hogy honnan érdemes kutyát venni (az internet erre is remek!), nekünk kell elmenni akár több tenyésztőhöz is, hogy valóban választani tudjunk, ne riasszon el 100-200 kilométernyi autózás a kölyökért, hisz ez akár egy kirándulásnak is jó, és nekünk kell minél több embert felvilágosítani arról, hogy mit, miért és hogyan kerüljön el! Mentsünk (akár így) közösen kutyákat és ismétlem, ne legyünk bűntársak!