Gondoltam azzal kezdem a bejegyzést, hogy megnyugtatok mindenkit, nem kell gyomorforgató vagy vérengző dolgokra számítania senkinek, aztán rájöttem, ez nem lenne igaz. De bizony, a kutyakiállítások világában olykor igenis történnek gyomorforgató vagy akár véres események is, így akár emiatt is igaz a cím. Összességében mégsem a késelés (Miskolc, ugye) a kiváltója a címnek.

Több bejegyzést tervezek a témában, mert egyrészt érdekes (legalábbis szerintem), hogy mi minden zajlik ebben a "világban", milyenek a szereplőtípusok, milyen események, játszmák zajlanak, minek mi vagy mi lehet a jelentősége, egyáltalán hová tart ez az egész "só biznisz" szerintem. Ha valaki azt várja, hogy név szerint fogok pellengérre állítani embereket az csalódni fog. Egyrészt azért mert "gyáva" vagyok, és akarok megvádolni embereket úgy, hogy bizonyítani nem vagy csak nagyon nehezen, közvetetten tudnám az állításomat. Másrészt hülye sem vagyok, mert nem akarok rosszat sem a mi kutyáinknak, se a tőlünk kikerült kutyák gazdijainak. Hogy ez jogos félelem-e? Igen, az. Nem kicsit, nagyon -, hogy egy "klasszikust" idézzek.

Azért remélhetőleg így is lesznek olyan témák, történések, amik egy kis párbeszédet generálnak (nem anyázást, párbeszédet), előhoznak újabb eseteket, problémákat és végül (miért ne?) esetleg megoldási javaslatokat is. Na jó, uóbbiban kevésbé hiszek.

Kezdjük azzal, én/mi hogy csöppentem/tünk ebbe az egészbe.

Életem első kiállításán még 1993-ban voltam. Hm, ennek 20 éve, jubilálok. :-) Na jó, akkor még csak nézőként, és ez az akkori budapesti Európa Kiállítás volt. Itt ragadjunk is le egy picit, ugyanis a szimpla nézők is fontos elemei ennek a világnak. Én akkor egy barátommal jöttem (fel) vidékről. Már eleve a fővárosba jönni is izgi volt egy vidéki gyereknek (igen, onnan nézve egész más ez a város, ez az élet), a kiállítás maga pedig eleve egy ismeretlen világ volt számunkra. Igazából már nem is emlékszem, mi volt a kiváltó ok, hogy jöjjünk, mert ez azért nem volt egy triviális program nekünk akkoriban. Talán az, hogy a barátomék kutyatenyésztésen gondolkodtak (Szamojéd spiccük volt, Alíz) és kicsit körül akart nézni, némi infót akart csipegetni, kutyákat akart nézni, meg bele akart szagolni ebbe az egészbe első lépésként. Egyfajta tanulmányi kirándulás volt. (Nem mintha bárki attól lenne "tenyésztő", hogy kimegy egy kiállításra, nem ezt mondom)

Szóval eljöttünk, és alapvetően tetszett nekünk ez az egész. Hihetetlenül sok, gyönyörű kutya, sok ember, nyüzsi, jó idő, büfék/kaják (elvégre ez Magyarország), stb. Kívülről, szemellenzővel, kvázi vakon nagyjából ennyi látszik.

Sok részletre nem is emlékszem, bennem leginkább egy Shar pei kölyök maradt meg. Nagyon tetszett, és azóta is tetszenek, bár a tenyésztők ezt a fajtát is rossz irányba vitték el, amit mostanában nem győznek helyrehozni. Remélem, sikerül.

Én ma is egy kellemes családi programnak tartom a kiállításokat, ha nem állít ki kutyát az ember. Akkor kicsit stresszesebb. :)

Viszont néhány tanács, amit érdemes betartani:

1. a gyerek (ha őt is visszük, amit javaslok, mert jó megtanítani, hogy ne féljen az állatoktól) ne kolbászoljon egyedül. sok az ember, sok a kutya, nem tudhatjuk, hogy a tömeg, a sok inger kiből mit vált ki. Kutyákból és emberekből egyaránt.

2. általában meg lehet simogatni a kutyákat, de előtte kérdezzük meg a gazdáját! Előfordulhat, hogy még nem volt a kutya a ringben, és előtte esetleg több órán át készítették fel a szőrét. Ha pl. egy Óangol juhászt fagyis/ragacsos kézzel végigsimogatunk, nem biztos, hogy őszinte a gazdi mosolya.

3. ne álldogáljunk kutyák felett/mellett hatalmas pizzaszelettel, fél grillcsirkével, mert esetleg úgy gondolja, az neki jár. És etetni sem kell a kutyákat. Higgye el mindenki, kapnak ezek a kutyák eleget enni.

4. egyes helyszíneken viszonylag szűk, kevés a hely az ringek között. Ha egy fajtának a bírálatait meg akarjuk nézni, igyekezzünk úgy állni, hogy ne akadályozzunk másokat a közlekedésben. Talán csúnyán hangzik, de a kiállítások elsősorban a kiállítók miatt vanak, és csak másodsorban a nézők miatt. Hagyjuk őket bejutni a ringbe.

Azt, hogy már kiállítóként hogyan keveredtünk a ringek közelébe? Azt majd a következő bejegyzésben írom le.

Ma jelent meg hírként a Noé Állatotthon oldalán a "Kiállítási sztár szaporító avagy az ócsai foxiszaporító telep leleplezése" címmel egy megdöbbentő írás.

Nehéz szavakat találni erre. Sok (valódi!) tenyésztő rengeteget dolgozik azért, hogy munkájukat elismerjék, minél egészségesebb, minél jobb kutyák tegyenek boldoggá sok családot, nem utolsó sorban saját kutyáik is boldog, egészséges életet élhessenek.

De közben itt vannak ezek a szaporítók, akiknek a "tevékenykedése" mérhetetlen károkat okoz. Először is a kutyáknak, másodszor a tőle vásárló családoknak (akiket most nem nevezek bűnösnek, mert jóindulatúan azt feltételezem, hogy félrevezették őket, és nem is látták ezeket az állapotokat), és hatalmas kárt okoz a becsületes tenyésztőknek.

Azért pár kérdésem lenne a foxisokhoz, akik talán már 20 éve tudják, mi folyik itt, de senki sem tett semmit, és nyilván törzskövesként adott el egyébként ellenőrizhetetlen szülőktől származó kölyköket. Ebből eleve kérdésként következik, hogy mégis milyen tenyésztési követelmények, szabályok vannak a foxisoknál? Ahogy a MEOE is, mint a törzskönyvezést eddig felügyelő szervezet is beszámolhatna arról, ez mégis, hogy a fenében létezhet? Főleg, hogy a MEOE elnöke maga is foxis. Ugye?

Meséljetek már kedves foxisok (no és MEOE), hogy is van ez????

Én erről teljesen lemaradtam. Nem nagyon térek magamhoz, és el se nagyon akarom hinni, hogy ilyen létezhet.

Oké, rémlik valami, hogy régebben szó volt bizonyos fajták betiltásáról, de bevallom, azt már nem követtem, ez végül hová vezetett. Nos, ide. Gyilkosság ez, nem más, és nehéz elhinni, hogy létezhet ilyen EU-s országban, pedig igen.

A TheDog.hu oldalon akadtam a hírre (itt olvasható), bár talán jobb lett volna nem is látni. (struccpolitika, tudom)

A lényege, hogy 2010-ben Dániában bevezették az egyik legszigorúbb kutyafajták tartására vonatkozó tilalmat a világon. 13 fajtát már betiltottak, és további 12 fajta juthat erre, így összesen 25 fajta lesz tiltott a közeljövőben.

Ugyan a tilalom bevezetése óta a jelentések szerint nőtt a kutyaharapások száma a politikusok és a média ezt figyelmen kívül hagyja, és még több fajta betiltását követeli. Amikor állatorvos nem szívesen altat el egészséges állatokat csak azért, mert része a tiltott fajtáknak, egy politikus felszólította az embereket, hogy gyakorolják "do-it-yourself" eutanáziát, vagyis öljék meg a kutyát ők maguk. Ezt a kijelentést később korrigálta, de mégis jelzi, hogy milyen érzelmek vannak jelen az országban, mi vár/hat a kutyákra és kutya tulajdonosokra Dániában.

Most petíció benyújtásával próbálnak hangot adni nemtetszésüknek, ez itt érhető el: http://www.change.org/petitions/tell-denmark-to-stop-banning-dog-breeds-2

A fajta tilalom egyébként több mint 400.000 kutyát veszélyeztet Dániában. A kormány fordított bizonyítási terhet vezetett be, így a kutya tulajdonosoknak kell bizonyítani (pl. DNS vizsgálattal), hogy kutyájuk nem tartozik egy adott fajtába. Ha a család ezt nem tudja bizonyítani - a kutyát el kell altatni.

Ugye pont a napokban váltott ki nagy felháborodást világszinten a romániában hozott törvény (kóbor kutyáknak két hetet adnak, hogy gazdihoz kerüljenek, egyébként altatás következik), ehhez képest erről azért annyira nem hallani. Pedig!

Az érintett faták:

• Pit Bull Terrier
  
• Tosa Inu (japán harci kutya)
  
• Amerikai Staffordshire Terrier
  
• Fila Brasileiro
  
• Dogo Argentino
  
• Amerikai bulldog
  
• Boerboel (dél-afrikai masztiff)
  
• Turkish Kangal
  
• Közép-ázsiai juhász
  
• Kaukázusi juhász
  
• Dél-orosz juhász
  
• Tornjak
  
• Sarplaninac

Egy elefánt és egy Labi is lehetnek jó barátok!

Az alábbi videóban szereplő pár erre igazán jó példa.

Bubbles és Bella közös szerelme a víz, le sem tagadhatnák.:)

forrás: dogheirs.com

Lehet hőbörögni, hogy populista hülye vagyok, mert most egyébként is mindenki ott cseszegeti kormányunk megalomán vízióját, ahol lehet, de vállalom. (mármint a populista hülye részt, a stadionépítési baromságot inkább nem, köszi)

Szóval számtalan jobbnál jobb, szebbnél szebb potenciális helye lenne annak a 100 milliárd forintnak (tényleg, annyi még, vagy lesznek még újabbak is?). Most ugye az egyik (méltán) népszerű helye lehetne akár a Pető Intézet is, megérdemelnék, ugye.

Viszont ez egy kutyás, tenyésztős blogocska, így játszunk el picit a gondolattal, hogy esetleg ezt a pénzt (vagy ennek akár csak a töredékét) a kutyákra, kutyatartókra, továbbá nem kutyatartókat is bosszantó hiányosságok megszüntetésére költené az állam.

Mik lehetnének ezek? Íme egy gyors kis lista, ami újabbakkal is kiegészíthető, írjatok még hozzá példákat.

1. Mondjuk lehetne sokkal több szemetes a kutyakakinak. én hiszem, hogy ahol több az ilyen szemetes, ott sokkal többen szedik össze a kutyaszart, mint ahol nincs. Rávenni is tuti könnyebb a bliccelőket. (ezt ugye nem bánnák a kutyatárs nélkül élők sem)

2. Lehetne még több, ráadásul jól használható, nagy méretű kutyafuttató (szerintem ez is azt segítené, hogy kevsebb kutyagumi legyen az utcán, hisz, ha a futtatóban tölti az eb az ideje nagyobb részét - nem az utcán - akkor..., persze, csak ha van ott is szemetes!)

3. Menhelyekre, fajtamentő szervezetek támogatására. Hála égnek nálunk azért nem annyira súlyos a kóborkutya helyzet, mint Romániában. Viszont nem is kellene megvárni, hogy olyan legyen. A menhelyek már évek óta a túlélésért küzdenek nap mint nap (persze vannak ám csalók ebben a körben is bőven), nincs hely újabb kutyáknak, ami van, az sem épp luxusszálló (igaz, nem is igényelnének olyat), és az orvosi, etetési, fenntartási költségek brutálisak. Ne feledkezzünk meg a fajtamentő szervezetekről sem (akik jellemzően a fajtatiszta, gazdátlan, elveszett, kidobott kutyák sorsát "menedzselik"), ők is hatalmas melót végeznek. Vajon 1 milliárdocskából mennyi sanyarú sorsú kutya (és velük foglalkozó ember) életét lehetne sokkal könnyebbé tenni? Várom a tippeket.

4. Mi lenne, ha végre, az iszonyú fontos erkölcs, hittan, napi 16 tesi óra - tényleg, lehet ezért kellenek a stadionok? - helyett/mellett időt (és pénzt!!!) szánna állambácsi az állattartási kultúránk fejlesztésére? Mondjuk már gyerekkortól kezdve. Jó befektetés lenne ám! Mert idővel egyre kevesebbet kellene költeni menhelyekre, sintérekre, csökkenhetne a szaporítók száma, ami végül kisebb ilyen jellegű kiadásokat eredményezne. Mindenki jól járna. A kutyák, az emberek, a gyerekek és még az állam is. Akkor meg miért nem???

Esküszöm, ha ezekre költi végül az állam 1 stadion építési költségét, én megtanulok focizni! Vagy legalább kimegyek egy Felcsút meccsre. Na, deal?

Magyarországon meglehetősen nagy kavarás van kutyatenyésztés ügyben, főleg, ami a szabályozást illeti. Egymásnak feszülő szervezetek (MEOE, MESZ, ETSZ-ek, fene se tudja követni) marakodnak jó ideje. (rossz kutya, helyedre!) Plusz ebbe mászott bele a magyar állam, mert úgy gondolták, majd ők rendet tesznek.

Hogy ez mennyire sikerült? Persze semennyire. Hozzá nem értő emberek próbáltak törvényt alkotni szakmai tudás nélkül, besorolva a kutyatenyésztést a vágósertések, tyúkok, marhák mellé. (mondjuk marhák vannak bőven itt is) Persze, hogy a kutyákat nem étkezési alapanyagként tenyésztik (legalábbi nálunk hála égnek nem), de ez nem számított, valahová be kellett paszírozni őket, hát ide sikerült. (az ominózus rendelet: 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól)

Nem akarok állástfoglalni a szervezetek tekintetében, mert mindegyik épp eleget csúsztat (vagy konkrétan hazudik, de ezt most tételesen felsorolva nem kezdem bizonyítani, mert nincs értelme, ők meg amúgy is imádnak feljelentgetni, bíróságra szaladgálni, én viszont nem szeretek), így nem hogy a válaszaikat, a kérdéseiket sem érdemes már elhinni.

No, de most előkerült egy újabb szervezet, az NKKSZ (Nemzeti Kennel Klub Szövetség), mely "HOGYAN TOVÁBB MAGYAR KYNOLOGIA?" címmel értekezletet hív össze szeptember 18-ra. Ismét az ominózus 64-es törvény van porondon (amit már nem is tudom mennyiszer módosítottak már idén). A jó szándékot nem vonom kétségbe, de mégis, mi/ki a fene ez az NKKSZ???

Tök jó, hogy (remélhetőleg) jobbító szándékkal hívják össze a tenyésztőket, elismert tenyésztőszervezetek, csak épp az nem derül ki sehol, hogy kik ők, miért teszik, milyen "jogon", kik képviselnek kiket, mit is képviselnek ők, mi az álláspontjuk a jelenlegi helyzetben, stb., stb., stb. Azért ezek hasznos információk lennének az amúgy is sok sebből vérző hazai kynológiai életben. Nem? Elnökük azért van. De ennyi. A Google még véletlenül sem "hallott" róluk, amit annyira nem csodálok, gondolom ez egy két napos/hetes szervezet. Annál is inkább szükség lenne valami plusz információra.

Főleg úgy, hogy a nem megfelelő kommunikációt vetik az említett szervezetek szemére (tök jogosan, felháborító, amit művel ezen a téren - is - a MEOE és a MESZ vagy ETSZ is) már a meghívóban is. Ehhez képest mit kommunikálnak ők? Miért nem tanulnak az ő hibáikból, ha már...? Vagy nem is akarnak? Mennek tovább a "lenini úton"? Annyira ez sem lenne meglepő...

Ha én most megalapítom az Átvert Magyar Kutytenyésztők Szervezetét (ÁMKSZ) - potenciális tag lenne bőven - és szétküldözgetnék meghívókat egy kis közös morgolódásra, ki jönne el? Nem, nem mondok semmit a szervezetről, nem árulom el mi a célunk, mit képviselünk, mit szeretnénk elérni, csak gyere, aztán majd ott megszavazunk néhány olyan dolgot, amiről majd később kiderül, hogy mégsem úgy és azt akartad, mégsem azt és úgy képviselik, ahogy értetted vagy érteni vélted.

Kívánom, hogy ne legyen igazam! Javuljanak meg (azok is, akik eddig is csak egymást mocskolták), képviseljék jól a kutyások, kutyatenyésztők érdekeit (különös tekintettel az egyes fajtákra vonatkozó kötelező egészségügyi szűrésekre, tenyészszemlékre, temperamentum-, képességviszgákra, munkavizsgákra, a törzskönyvek "becsületének" visszaállítására, hamisíthatatlanságára, a szaporítók tevékenységének kiírtására, az állatvédelemre, a menhelyek és fajtagondozó szervezetek megbecsülésére, a kutyatenyésztés minőségi javítására, stb.). 

Ha valóban jól képviselik ezeket a területeket, eskü, meg fogom írni ide és népszerűsíteni, támogatni fogom a tevékenységüket!

De addig is mondja már meg valaki légyszi', hogy "Who the fuck is" NKKSZ????

Már régóta készülnek un. akkor és most képek, bár ezeket gyakran híres emberekkel kapcsolatban teszi közzé a bulvármédia. Az utóbbi időben viszont egyre népszerűbbek ezek a hétköznapi emberek körében is. Például felnőtt emberek próbálják megismételni gyerekkori fényképüket, hasonló helyszínen, hasonló ruhában, hasonló arckifejezéssel, csak mondjuk 30-40-50 évvel öregebben, 50-60 stb. kilónyi plusszal. Érdekesek és legtöbbször viccesek, mert magukat figurázzák ki, nyíltan.

Egyre gyakrabban készülnek ilyen képek már kutya-gazdi párosításban is, de ezekben a fotókban már sokkal több minden benne van. Nem csak a humor, hanem egy közös élet minden szeretete.

Az egykori kölyökkutya 10 évvel később már alig fér el az időközben szintén felnőtt gazdi karjai közt, a pofija is őszül már, de a tekintete és a belőle áradó szeretet örök. Ha nézzük a képet, kutyásként számtalan elményt képzelhetünk bele, akár a mi élményeinkre alapozva. Nézegessük, merengjünk, emlékezzünk, aztán menjünk, és szeretgessük meg kutyánkat, amíg tehetjük. 10-15 év innen nézve iszonyú rövid!

A fenti címet nem pejoratív értelemben adtam. Norbit ugyan divat nem szeretni (bár sokan rajonganak is érte vagy azért, amit képvisel), én semleges vagyok vele kapcsolatban. Nekem nem tett se jót, se rosszat, miért kellene utálnom vagy szeretnem? Aki meg irigy az elért dolgaira, az inkább csinálja utána, illetve jobban, ha már irigységből esetleg fikázza.De nem is ez a lényeg, mert ez ugye egy kutyás blog.

Azt tudtam eddig is, hogy van kutyája, szereti az állatokat. Sajnos kedvenceink az idő előrehaladtával egyre gyakrabban szorulhatnak állatorvosi segítségre, újabb és újabb betegséget diagnosztizálhatnak náluk. A daganatos betegségek nem ritkák (sőt), és sajnos Norbi kutyája, a 12 éves Szulti is ebben szenved. A Facebookon tett közzé egy postot is erről, talán nem haragszik meg, ha közzéteszem. Mégpedig azért, mert biztos vagyok abban, hogy sokan járnak hasonló cipőben, sokan tudják, mit érezhetett, és sajnos sokan lesznek később hasonló szituációban, akiknek talán erőt ad.

"Nem szoktam ilyenekről írni, mert nekem mindig legyen könnyű, én mindig legyek erős, de nem megy...
Hetek óta rosszul alszom, mert 12 éves kiskutyám, Szulti heréjében találtak egy gyanús foltot és az orvos azt javasolta, hogy prevencióként ilyenkor el kell távolítani, mivel minden második kutyus rákban hal meg. Tegnap már csak ezen járt az eszem. Bementem az irodába és éppen hat fővel megszállt minket a NAV. Nem gond, így szokás. Mi nem csalunk, pontosan fizetünk, de mentek máshova is. Ez a protokoll. Aranyosak, kedvesek voltak, majd egész nap után mindent rendben találtak. Fura, hogy ekkor is a kutyám járt az eszemben, mert azt mondták az orvosok, hogy ilyen idős korban nagy az altatási kockázat. Akinek van kutyája, az tudja mit érzek. Az ember legelső "gyereke". Általa tanuljuk meg a szeretetet és a felelősséget, hogy később szülők lehessünk. Bevittem ma reggel és éppen műtik, mikor ezen sorokat írom Nektek. Nem szereplési vágyból, csak könnyebb megosztani, mint az utcán napszemüveg mögött rejtve sírni. Átöleltem, megpusziltam ma reggel és rezzenés nélkül tűrte a vizsgálatokat, az infúzió és az altató beadását. Fejét elfordította az orvostól és az arcomhoz bújt. Mancsát pedig rátette a kezemre. A fülébe súgtam, hogy nagyon szeretem és minden rendben lesz, mindig számíthat rám. Majd megrogytak a lábai, lesegítettem és a kezemben elaludt. Besütött a nap és a kis aranyszínű gombócot láttam 2001 őszén. Éreztem a kis tejszagát. Elnézést kértem a Doktortól, mert tudtam, hogy sírni fogok. Ő is elmondta, hogy a saját kutyáját kétszer altatta és neki is folytak a könnyei, ne szégyelljem magam. Most írok és imádkozok ahhoz az angyalhoz, akit a kórházban is láttam. Jobban félek, mint a saját műtétemnél, mert az ember nem tud magáért sírni. Legalábbis én nem. A halál nem félelmetes, hanem az élet az. Élni és lenni azok nélkül akiket szeretünk, mert az élet értelme a szeretet. Egészség legyen és minden van. Kapaszkodni abba az aranyfonálba, ami a szíveinket összeköti és becsülni a percet. Ennyi. Nagyjából. Most várom a végét. Köszönöm, hogy elmondhattam. Norbi"

Egyrészt nekem, mint kutyásnak megható, pontosan tudom, értem miről ír.

Másrészt:

• időnként vigyük el a kutyánkat orvoshoz/felülvizsgálatra akkor is, ha esetleg nincs baja, akkor meg főleg, ha úgy látjuk, valami nem stimmel (akkor is, ha ez esetleg még csak apró jelekben nyilvánul meg)
• ahogy nálunk, embereknél, úgy a kutyáknál is jelentősen nő a gyógyulás esélye, ha időben diagnosztizálják a bajt
• ivartalanítás! ha nem vagyunk tenyésztők (pláne nem szaporítók), akkor a megfelelő korban ivartalaníttassuk kutyánkat, sok dolgot megelőzhetünk vele.

Végül a jó hír:

"Túléltük! Köszönöm a Jóistennek, Dr. Mester Györgynek és Nektek is a jókívánságokat! Norbi"

Szeressétek kutyáitokat, és nagyon vigyázzatok rájuk!

Forrás: https://www.facebook.com/update1

Eddig már több posztban is körbejártam, hogy kit nem tartok én tenyésztőnek, kik tartoznak, tartozhatnak a szaporítók gyűjtőnévvel illetett kategóriába.

Viszont azt még nem írtam le, hogy szerintem ki, milyen az igazi tenyésztő, akár így, nagybetűvel A TENYÉSZTŐ.

Erre két megközelítést is mutatok, mindekettővel abszolút azonosulni tudok.

Egyszerűen nem találok szavakat, nem tudom felfogni, "emberek" hogyan képesek ilyenre. Persze, már számtalan esetben megtapasztalhattuk, hogy vannak olyan degenerált, korcs barmok, akik akár 100 forintért is bármire képesek (pl. mentő- vagy tűzoltóautók navigációjának ellopására), mégis annyira elkeserítő, hogy újra és újra szembesülnünk kell ezzel.

A tehetelen düh és a számomra megfelelőnek gondolt esetleges büntetés hiánya mindig azt juttatja eszembe, hogy talán tényleg remeteként kellene élni a számomra kedves kutyákkal, net, TV és minden egyébtől elzárva, hátha kevesebb szörnyűséggel találkoznék nap mint nap.

Most a nyilvánosság talán mégis segíthet, hátha az internet ereje lehetővé teszi, hogy legalább a kutyák egészségesen előkerüljenek és az elkövetők (legalább kicsit) bűnhődjenek!

A Karancs Mentőkutyás Alapítvány kér SOS segítséget

Nógrád megyében (Karancslapujtő) szeptember 2-án ismeretlenek betörtek és elloptak 15 db előképzett és kiképzés alatt álló szolgálati kutyát (német- és belgajuhászokat)!!! Azt most nem részletezem, hogy ez a 15 kutya később hány ember és állat életét menthetné/menthette volna meg, de már önmagában a tett is felháborító. Az sem mellékes, hogy ez nem néhány idióta csínytevése, akik esetleg szabadon akarták volna engedni a kutyákat, hanem úgynevezett előre megfontolt szándékkal elkövetett rablás, ugyanis az ott lévő segítőket is megverték, megkötözték!

Íme a felhívás. Osszátok, terjesszétek, tartsátok nyitva a szemeteket, segítsetek megtalálni ezeket a kutyákat, sikerülnie kell!

Nem tudom, van-e még egy kutyafajta, ahol a tenyésztés kezdeti (1868) helyszíne ekkora jelentőséggel bír, mint a Golden Retrievereknél.

Ez az ikonikus hely Guisachan, a skót felföldön található Tomich falu mellett, mára egyfajta zarándokhely is lett. Így nézett ki fénykorában.

Az egykor Lord Tweedmouth tulajdonában lévő épület és birtok a világ egyik legnépszerűbb kutyafajtánák "bölcsője", ahová évente sok-sok Golden tulajdonos és tenyésztő ellátogat, pusztán azért, hogy magába szívja azt a levegőt, ahonnan a számára annyira fontos társ származik. Az egykor pompás épület helyén ma már csak romok vannak, mégis vonzó helyszín számukra. Kicsit érthetetlen, mégis mintha valami különleges kisugárzása lenne a helynek, ami ilyen erővel hat a fajta szerelmeseire.

Az idei év ráadásul különleges is volt a golden retrieveresek szempontjából, hiszen az angliai ős klub idén ünnepli 100 éves fennállását (az egyszerűség kedvéért 1913-ban alapították meg), és ennek keretében július közepén több napos rendezvénysorozat tette az évfordulót még emlékezetesebbé. Kiállítások (nem csak kutya, hanem a fajtához kapcsolódó fotók, festmények, "erekjék" is megtekinthetőek voltak), munkaversenyek, vicces skót sportversenyek, majd zárásként piknik és még egy kiállítás Guisachan-ban, ez volt a menetrend.

Hogy mennyire elkötelezett, megszállott kutyásokról van szó, azt talán jól bizonyítja, hogy európai országokon túl még Ausztráliából, Új-Zélandról, Amerikából, Japánból és Dél-Afrikából is érkeztek goldenesek az eseményre, miközben a skót felföld még tőlünk is 2700 km a google szerint, és kb. 25 óra autóval, ha nem pihenünk.

Már a korábbi években kialakult a hagyomány, hogy az épület előtt összegyűlve közös képet készítenek, ahol több száz (ezúttal pontosan 222) kutya és gazdi "pózol", ezzel is emléket állítva egy csodálatos fajta megteremtőjének.

Sok mindent elárul egy fajtáról, hogy ennyi kutya minden gond nélkül megfér egymással, akár kis helyen is.

Ha valaki tud esetleg hasonló helyet, ami ilyen fontos szerepet játszik egy fajta életében az nyugodtan írja meg, talán mások is kíváncsiak lennének rá.

Sajnos nem a Ferihegyin (bocs, Liszt Ferenc), hanem San Diegóban.

A kép alapján ez a fiú szakasz lehet, nem tudjuk, van-e külön a lányoknak is, vagy koedukált a helyiség. :-) A tűzcsap mondjuk jópofa ötlet. :-)

Azért azt tudni kell, hogy egy ilyen helyen a fertőzésveszély nagy lehet, amennyiben nincs rendesen tisztán tartva, fertőtlenítve. Ebben az esetben úgy tűnik, ettől nem nagyon kell tartani, a fotó alapján elég tisztának tűnik.

Nálunk úgy tudom nincs ilyen, viszont a kutyát bevihetjük a reptérre. Persze az alap dolgok tiszteletben tartásával, mint pl. póráz - azért mégse rohangáljon egy kutya a forgalmas reptéri váróban -, szükség esetén szájkosár. Hogy miért lehet érdekes ez? Mert kiváló helyszín egy kölyök szocializációjához, és nem kell emiatt mondjuk Ausztriáig utazni. Közösségi épületekbe jobbára nem vihetünk magunkkal kutyát (eltekintve a segítő kutyáktól, bár olykor ők is indokolatlan korlátokba ütköznek), pedig sok dolgot tanulhat ilyen környezetben egy kölyök. De ne menjünk mások idegeire, tartsuk tiszteletben az utasok intim szféráját, ne szaladjon oda a kutya mindenkihez.

Tapasztalatunk szerint az utasok egy jelentős része (meg egyébként a reptéri személyzet is) szereti a kutyákat, sokan odajönnek egy kis simogatásra, és közben elmesélik, hogy őket is várja otthon egy, akit szintén imádnak. Vagyunk ezzel így páran. :-)

Hamarosan azért ismét jönnek kicsit komolyabb témák is, de talán nem baj, ha néha becsúszik egy-egy "kisszínes" is, mint például ez is.

Kutyafuttatók számát tekintve talán Budapest is felveszi a versenyt az osztrák fővárossal, de egyéb tekintetben egy picit ( :-) ) talán előttünk járnak. (itt épp 126-ot sorolnak fel, de nem teljes a lista)

Azt írják itt (kutyashotel.hu), hogy hét létesítménnyel gyarapodik a kutyafuttatók sora Bécsben, ahol már több mint 160 helyen tombolhatják ki magukat a kutyák. Van, ahol még fürödni is lehet. Bécsben 57 ezer ebet tartanak nyilván. (Budapesten vajon mennyi kutyát tartanak nyilván? Tudja valaki? Kommentben jöhetne!)

“A közvéleménykutatások azt mutatták, hogy a kutyások több helyet szeretnének kedvenceiknek, úgyhogy további lehetőségeket kerestünk a kerületekben” – mondta Ulli Sima állatvédelmi városi tanácsos a legújabb, donaustadti kutyafuttató átadásán. A padokkal és ásóhellyel is felszerelt 600 négyzetméteres futtató 40 ezer euróba került.

(csak zárójelben: ehhez azért nem kell közvéleménykutatni, mi kutyások mindig örülünk a több területnek. :) Szóval azt javaslom, itthon ne kutassanak, költsék azt a pénzt egyből egy kutyafuttatóra.)

A létesítményt városszerte még hat új kutyafuttató követi 2013-ban, amelyek közül a hernals-i lesz a legnagyobb 8,5 hektáros kiterjedésével. A 10. kerületben, a Volkspark Laaerbergben kialakított futtató ezzel szemben lényegesen kisebb lesz ugyan, viszont szinte összkomfortos: a szilárd burkolatú utak és padok mellett itatók is várják majd a játszadozásban megszomjazó ebeket.

(8,5 hektáros futtató!!!! Hahó, Budapest! Miért is nem lehetne ilyen a Hajógyárin???? Mert ugye ott tavaly még tömegével büntették a póráz nélküli sétáltatást. Igaz, mostanában nem láttam közetereseket. Viszonyításképpen, az Óbudai-sziget mérete 108 hektár - mondjuk egy jókora része irodákkal és szórakozóhelyekkel van tele, de -, éppenséggel elférne itt is egy méretesebb kutyafuttató...)

Az osztrák fővárosban regisztrált 57 ezer kutyának több mint 160 kutyafuttató áll a rendelkezésére. Ezek közül – főleg a nyári hónapokban – különösen nagy népszerűségnek örvendenek azok, ahol fürödni is lehet. A Nordbrücke és a Floridsdorfer Brücke között elterülő 14 ezer négyzetméteres kutyás strandpéldául egyike Bécs legnagyobb kutyafuttatóinak és a Neue Donau (Új Duna) bal partján 2009 áprilisa óta működő strandon is szívesen lubickolnak a kutyák és gazdáik. Ezen kívül még két olyan hely van, ahol a négylábúak a vízben is szívesen látott vendégek.

(Magyarországon pedig minden évben a weben vadásszák a kutyások azokat a helyeket, ahol fürödhetnek a kutyák is, legálisan. Budapesten talán a Kopaszi gátnál van ilyen lehetőség. 14 000 nm? Azért ez nem lenne rossz. Egyébként találtam itt osztrák fürdetési lehetőségeket is. Az oldalt szerintem még most töltik fel tartalommal, úgy tűnik, jópofa lesz, majd megnézem még később is.)

“Bécs kutyabarát város és még tovább szeretnénk fejleszteni szolgáltatási kínálatunkat”- mondja Ulli Sima. Városszerte egyébként mintegy 3 ezer zacskóautomata áll a kutyások rendelkezésére és a Duna-sziget nyitólapján hamarosan beüzemelik a “kutya-cimkét” is, amelyre kattintva a sziget látogatói könnyedén eligazodhatnak, hogy hova mehetnek be a kutyával és hova nem, illetve állatvédelemmel, valamint viselkedéskultúrával kapcsolatos információkat is kaphatnak.

(Gyorsan megnéztem a Budapest.hu oldalt, vajon ott milyen kutyás "cuccok" vannak. Pár kutyákkal kapcsolatos híren kívül nem találtam semmi használhatót. Legalább lophatnánk öteletet az osztrákoktól. Hm?)

Korábban nagy port kavart az a tervezet, ami szabálysértéssé minősítette volna a kutyák póráz nélküli sétáltatását. (erről én is írtam itt)

Hála égnek, erről végül letett a Belügyminisztérium, többek között Korom Gábor nyílt levelének is köszönhetően (ez pl. itt olvasható), de biztosan sokan mások is harcoltak ezért. Köszönet érte mindenkinek, és köszönet a Belügyminisztériumnak is, hisz meghallgatták és végül elfogadták az érveket!

Ugyan korábban az Alkotmánybíróság "elvette" az Önkormányzatoktól annak lehetőségét, hogy pl. a kutyatartással kapcsolatban olyan szabályokat hozhassanak, melyek finoman fogalmazva is érdekesek, azonban egy újabb törvénynek köszönhetően, most ismét "vérszemet kaptak", és már gyártják is az új regulákat. Az persze nem számít lényegében sehol, hogy szerencsétlen kutyákkal (vagy más háziállatokkal) mit művelnek emberek (lásd szaporítók), ellenük nem tesznek semmit, viszont megint a kvázi normális kutyásokat fogják büntetni, csesztetni. (ha valaki tud olyan Önkormányzatot, ahol komolyan veszik az állatkínzás és szapporítás elleni küzdelmet, gyorsan küldje el, örömmel megosztanám az üdítő kivételt!)

Az Indexen jelent meg most egy cikk, amiben már olvasható néhány település újabb kezdeményezése.

Csak érdekesség képpen:

- néhol már tiltják is a póráz nélküli sétát,

- nem meglepő, mindig van hely, ahol a kutyák fürdetése tilos (persze ezt is lehetne értelmesen, de minek is)

- szájkosár nélkül lépcsőház, lift, folyosó tabu (ez pl. Székesfehérvár)

- de legfőképpen a kutya ne ugasson (vagy csak úgy, ha az nem zavaró)

Tartok tőle, lesznek még cifra dolgok.

(itt jegyzem meg, hogy természetesen az sem megoldás, ha a kutyásoknak mindent szabad, nyilván nekünk is tenni kell azért, hogy ne menjünk mások idegeire, de továbbra is azt tartom, hogy erre nem az ész nélküli szabályozás és bírságolás a megoldás)

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy konkrét szaporítási esetek publikussá válnak. Most egy ilyet találtam a FB-on, ezért közzéteszem itt is, ,mert tanulságos.

Egyúttal jól mutatja, mire képesek a szaporítók, és mit/kiket támogat az, aki nem kellő körültekintéssel keres/vesz magának kiskutyát.

Az eset Labradorral történt (elég népszerű fajta, így talán sokaknak szolgálhat okulásul), és az MLRE (Magyar Labrador Retriever Egyesület, a hivatalos hazai fajtagondozó szervezet) tette közzé, egyúttal az ő munkájukat dícséri, hogy erre fény derülehetett (bár megelőzni sajnos nem tudták).

Kiegészítő információként: a MEOE (Magyarországi Ebtenyésztők Országos Egyesülete) végzi hivatalosan az FCI (nemzetközileg is elfogadott) származási lap ("törzskönyv", ami mégsem az, de ebbe most nem megyek bele) kiadását, így náluk kell a párosításokat lejelenteni, a kicsik születése után a törzskönyvi igényeket leadni. A fajtagondozó szervezet kijelölt képviselői itt, a MEOE székházban időről-időre ellenőrizni tudják a leadott almokra vonatkozó papírokat. Itt szúrt szemet az ellenőröknek, hogy valami nagyon nem stimmel. (a tenyésztési szabályzatuk szerint nyilván eleve tilos lenne, hogy egy 14 éves szukát fedeztessen bárki, a kicsik esetleges születési esélyeiről, ennek biológiai lehetőségeiről már nem is beszélve)

Az mindenképp elgondolkodtató, hogy ilyen nyilvánvaló csalás simán átmenne a MEOE rendszerén.

Azt viszont külön sajnálom, hogy sem az "állatorvos" sem a szaporító neve nem lett publikus, pedig sokat segítene a megelőzésben, ha tudni lehetne, kiket kell elkerülni nagyon nagy ívben.

De íme a konkrét eset:

"Kedves Labradorosok!

Az alábbi történetet szeretnénk Veletek megosztani:

Egyesületünk Vezetősége a szokásos MEOE székházban történő alomellenőrzés során észlelte, hogy egy 14 éves barna színű szukát pároztattak egy sárga kannal. A fedezésből állítólag 3 barna kiskutya született, ami szinte kizárt, a szuka életkora miatt, valamint genetikai okokból kifolyólag. Tekintettel a furcsa körülményekre, a Vezetőség úgy döntött, hogy az almot a helyszínen leellenőrzi. Ott derült fény arra, hogy a 14 éves törzskönyvvel rendelkező szuka, akit mellesleg 2013-ban már halálát követően chipezett be az állatorvos, valójában a 14 éves szuka törzskönyvvel nem rendelkező 8 éves lánya, a fedező kan pedig úgyszintén nem az alombejelentőn megnevezett kan volt a "tenyésztő" saját bevallása szerint is, hanem egy törzskönyvvel úgyszintén nem rendelkező kan. Az ellenőrzést követően a "tenyésztő" azon kérdésére, hogy a kölykök kapnak-e ettől függetlenül törzskönyvet, természetesen nemleges válasz született azzal, hogy Egyesületünk meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket mind a "tenyésztővel"szemben, mind pedig azzal az állatorvossal szemben, aki egy évekkel ezelőtt elhunyt kutya törzskönyvét felhasználva chipezett be egy törzskönyvvel nem rendelkező jelentős életkorbeli eltéréssel bíró szukát, akiről szemrevételezéssel megállapítható, hogy nem 14 éves, hanem 8 év körüli.

Tájékoztatunk Benneteket, hogy az Egyesület Vezetősége nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a hatályos szabályokat betartva egészséges utódok kerüljenek ki a jövőben az MLRE égisze alatt. Egyesületünk szúrópróbaszerűen ellenőrzi esetlegesen a helyszínen az almokat, és valamennyi esetben, ahol szabálytalanságot vél felfedezni, valamennyiünk védelme és jó hírneve érdekében meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket.

Üdvözlettel:

MLRE"

Nos, kedves leendő gazdik, akik esetleg épp most terveznek kiskutyát venni, íme egy kis ízelítő abból, milyen az, amikor 30-50.000 Ft-ba kerül egy kölyök. Ők ilyen körülmények közé születnek, itt nevelkednek. És ez nem is a legrosszabb eset.

Nagyon nem ragozom, mert a képek önmagkért beszélnek.

https://picasaweb.google.com/janosalaszlo/RibesRubrumKennelKisradoc

Ridgebeck, Golden retriever, Labrador, Afgán agár. Népszerű fajták, sokan keresnek ilyen kölyköket.

Csak tessék, tessék, legyenek agyatlanok, támogassák a kutyák kizsákmányolását, kínzását, a szaporítást, és legyenek rá nagyon büszkék, hogy olcsón vettek kiskutyát!

Tessék, itt az elérhetőség is hozzájuk: http://www.expressz.hu/golden-retriever-kolykok-eladok-44996821/

Csak egy rövid idézet: "Gyönyörű, minőségi Golden retriever kölykök tenyésztőtől folyamatosan eladók!"

Sietni sem kell, lesznek "gyönyrű, minőségi" kölykök folyamatosan.

Felrobbanok!

Kik is a szaporítók?

Leegyszerűsítve azok, akiket nem egy fajta nemesítése, jobbá tétele vezérel. De ennek is vannak árnyalatai, a motivációk is lehetnek különbözőek. 

Szerintem 3 csoportra oszthatjuk őket.

1. A klasszikus

Röviden csalók vagy inkább gazemberek. Ők azok, akikről leginkább híradókban, újságokban láthatunk szörnyű felvételeket. Akik az erdő közepén, eldugott tanyán, esetleg a hátsó fészerben tartanak ketrecekben 10-20-30 vagy akár több száz kutyát. Nem tudni szegény állatok hol, mikor, kitől születtek, simogatást, szeretet, törődést még véletlenül sem kapnak, betegségektől szenvednek, élősködők kínozzák őket, tekintetük fénytelen, tompa és az életüket adnák egy kis gyengédségért. Már amelyik a szörnyű körülmények miatt nem lett annyira antiszociális, hogy a rácsokon kívül talán már élni sem tudna, magára és másokra is veszélyes lenne. Ők azok, akiktől tömött kamionok, teherautók viszik külföldre a kölyköket (nem csak nálunk élnek tudatlan emberek), nekik mindegy, mi lesz a kutya sorsa, ki lesz a gazdája, családja, egészséges lesz-e vagy esetleg több féle defektussal is rendelkezik, stb. Náluk sosem lehet tudni, hogy a kölyökből végül milyen fajta lesz. Simán eladják a Labradort Golden retrievernek és fordítva, a Csivavát (Chihuahua) Spiccnek vagy épp annak, amilyet keresnek nála. Szín sem számít, majd befesti. Ők azok, akiknek semmi sem szent. Nem érdekli őket, mennyi ártatlan állat és tudatlan ember életét teszik tönkre, csak a pénz számít! Akik tőlük vásárolnak, az ő tevékenységüket támogatják minden egyes forintjukkal, miközben ártatlan kutyák ezrei várják menhelyeken vagy ideiglenes gazdiknál, hogy sorsuk jobbra forduljon. Legyen esze, ne tőlük válasszon!!!

2. A felelőtlen gazdi és a tudatlan laikus

Egy fokkal azért jobb kategória. Annyiban mindeképpen, hogy általában eszébe sem jut, hogy bárkinek is árthat ezzel a tevékenységével.

A felelőtlen gazda egyszerűen nem foglalkozik a kutyájával, nem ivartalaníttatja (tojik rá, nincs rá pénze vagy megrögzött ivartalanítás ellenző), de nem is érdekli, mi történik a tüzelő kutyájával. Ha vemhesül, majd megszüli, ő meg elosztogatja a kölyköket.

A tudatlan laikus szereti kutyáját, és ez az egyik motivációja a kölykök születésének. Legyen utód a kedvenctől. Ellentétben a felelőtlen gazdival ő keres is párt a kutyájának, legalább a fajtát igyekszik eltalálni ilyenkor. De arról már fogalma sincs, mi mindennel jár a kicsik megszületése, nevelése, és lövése sincs róla, hogy mi mindent lenne érdemes előtte tisztáznia mind a papát, mind a szukáját tekintve. Örökletes betegségekre szűrések, tenyészszemle, hogy egyáltalán hordozza-e mindkét kutya a fajtára jellemző tulajdonságokat, nincs-e kizáró hibájuk, arról nem is beszélve, hogy vajon nem testvérek-e, stb. A közös pont a felelőtlen és a tudatlan szaporítók esetében a számtalan menhelyi kutya. Az olcsón vagy ingyen adott kölykök megbecsülése sajnos túl gyakran van egyenes arányban a ráfordított anyagi "áldozattal", és végül túlságosan is nagy részük lesz gazdátlan. Vagy a szó szoros értelmében lesz gazdátlan (őket kidobják, "szerencsés" esetben menhelyre kerülnek ugyan, de élnek!), vagy nem törődnek vele, azt csinál, amit akar (pl. kóborol), mivel tanítva nincs, így sokszor a verés jut nekik nevelésül, de valamit azért enni is kapnak. Szomorú, kiábrándító látni szegényeket. Ami nehézzé teszi a fellépést az ilyen szaporítás ellen, hogy amikor már ott vannak a kölykök, akkor egy állatszerető mit tehet? Vagy befogad egyet (ezzel kvázi "szentesítve" az előzményeket) vagy nem teszi, de akkor mi lesz a kölykök sorsa? Az út szélére lesznek kidobva? De ennél a kategóriánál legalább a remény megvan rá, hogy tájékoztatással, oktatással idővel kevesebben legyenek.

3. Tudatos, megélhetési szaporító

Talán ezen kapják majd fel legtöbben a fejüket, főleg, mert ezen a kategórián belül elég széles a skála, és olykor nagyon nehéz külső szemlélőként, laikus kutyavásárlóként eldönteni, hogy ez a szaporító miért nem tenyésztő. Azokra a "tenyésztőkre" gondolok itt, akik 10-20 vagy még több kutyát, 3-4 vagy több fajtát tartanak és hoznak le tőlük almokat. Ugyan viszonylag normális körülményeket biztosítanak nekik (azért ebben is bőven vannak árnyalatok), de alapvetően pénszerzési lehetőségnek tekintik a kölyköket. Ennyi kutya esetében erősen kérdéses, vajon mennyi időt tudnak velük foglalkozni. De az sem igazán érdekli őket, hogy végül ki veszi meg a kölyköket. Jellemzően ők is ellátói a kutyakereskedőknek. Nem foglalkoztatja őket, hogy a fajtát jobbá tegyék, főleg, hogy többnyire kutyáik sem a minőséget képviselik. Ellenben tökéletsen tudják, hogyan, mivel lehet megtéveszteni a leendő gazdikat, a "parasztvakításhoz" nagyon értenek. Később viszont hiába is remél tőlük gond esetén segítséget a vevő, amint megszabadult a kölyöktől, már nem érdekli sem a sorsa, sem a gazdája. Egyébként is igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni a kicsiktől, így gond nélkül rátukmálják az emberre a 6 hetes kiskutyát, függetlenül a törvénytől. Egy szukát addig használnak, ameddig csak lehet, akár minden tüzelés alkalmával fedeztetik, és simán lehoznak tőlük 8-10 almot! A törvények, tenyésztési szabályok amúgy sem zavarják őket. Ha az érdekük úgy kívánja, kijátszák azokat. Jobb esetben csak ügyeskednek, rosszabb esetben megvesztegetnek, csalnak, hazudnak, hamisítanak. Kutyájuk és törzskönyvük van bőven, de hogy a megvásárolt kölyök végül tényleg azoktól a szülőktől született-e, nos az már egyáltalán nem biztos. Az árak is nagyon változóak náluk. Az olcsóbb, szaporítós árszinttől egészen a normál tenyésztői árakig terjedhet. Őket oktatással nem lehet jobb útra téríteni, hisz többségük  sokat tud a tenyésztésről, és nem tudatlanságból csinálják másként, mint azt jó esetben kellene. Nem, ők nagyon is jól tudják, mit, miért és hogyan tegyenek. Fellépni ellenük talán csak a szigorúbb ellenőrzéssel lehet, ha lehet.

Utóbbi kategória sem magyar "találmány". Bőven vannak ilyenek más országokban is. Amerika pl. nagyhatalom ebből a szempontból (is), de lehetne még sorolni bőven országokat. Ahová sok esetben pont tőlünk, magyaroktól visznek ilyen célra kutyákat.

Nehéz indulatok nélkül írni erről a témáról.

Egy jobb érzésű ember óhatatlanul is dühbe gurul, amikor ilyen képeket lát.

Azonban bármennyire is könnyű lenne mindent a szaporítók nyakába varrni, bizony be kell látni, mi is hibásak vagyunk.

Igen, mi. Mi kutyavásárlók (még, ha én szerencsére nem is szaporítóktól vettem az első kutyámat), kutyatartók, kutyatenyésztők, a családunk, ismerőseink, barátaink, tanáraink és persze az állam is. Ugyanis addig, amíg van kereslet, addig a szaporító biznisz (mert ez az, bizonyos embereknek nem is kicsi üzlet) virágozni fog, mi pedig csak sopánkodhatunk.

A legnagyobb probléma talán a tudatlanság (vagy butaság), ami azért részben (ha nem genetikailag kódolt) alakítható lenne. Sokat számít, hogy ki, mit hoz otthonról, a szülei hogyan vélekedtek az állattartásról, hogy az ember milyen példákat lát/látott a közvetlen környezetében ("A Géza is vett egy nagyon szép tacskót, csak kicsit fura. De fajtiszta(sic!), mert a nő, akitől vették a piacon mondta, hogy a szülei nyertek is valamit."). Ja, és fontos, hogy olcsó legyen, mondjuk 20.000 Ft. Ha a tenyésztő ennél nagyobb árat mond, akkor lehülyézik, mert tele van az Expressz/kutyaakarmi.hu/Jofogas ilyen hirdetésekkel.

A szaporítók önmaguktól nem fognak felhagyni tevékenységükkel. Az ő korcs lelküket nem hatja meg se az emberek háborgása, sem a szerencsétlen kutyák szenvedése, leszarják.

De mi, vásárlók a tudatlanságunk és nemtörődömségünk miatt újabb és újabb kutyák ezreit, sőt tízezreit(!) öljük meg közvetve vagy közvetlenül! De ezt nem fogják, nem fogjuk fel!

Nem értjük, hogy igenis fontos, hogy kik a kölyök szülei, mert minden babakutya édes, de ha felnőnek...?

Nem értjük, hogy nem szabad "bemondás" alapján elhinni, hogy ilyenek/olyanok/ők a szülők, és a kölykök tényleg, isten bizony megkapták az oltást, féreghajtásokat! (szülők törzskönyve, oltási papírok persze nincsenek)

Nem értjük, hogy a kölyök ára NEM a törzskönyv (5500 Ft!, magyar fajták esetében 1500 Ft!!!) miatt 100-200-300 ezer, és ennek hiányában csak 20.000!

Nem értjük, hogy a kölyköt TILOS elhozni/odaadni 8 hetes kora előtt, hiába hivatkozik "váratlan" nyaralásra az illető!

Nem értjük, hogy egy kölyök etetése megfelelő táppal (vagy mással) önmagában több mint 20.000 Ft, és akkor még nem beszéltünk sem a mama költségeiről, sem semmilyen egyéb (oltások, oltási könyv, fedeztetés, orvosi ellátás, chip, törzskönyv, stb.) költségről!

Nem értjük, hogy attól, hogy a szaporító nem tesz chipet a kutyába, attól még nem lesz olcsóbb, mert nekünk (törvény!) chipeztetnünk kell, és ez pénzbe kerül!

Nem értjük, hogy egy kutya érték, gyakran forintban nem is mérhető! De akinek csak 20 ezret (vagy annyit sem) ér, az könnyedén dobja ki, adja menhelyre bármikor!

Nem értjük, hogy ha egy jó (de legalábbis megbízható) helyről származó kölyökre nincs 80-150.000 (vagy akár sokkal több) forintunk, akkor nem az a baj, hogy nincs rá pénzünk! Akkor nem kell venni kutyát, hanem gyűjteni kell. Félre kell tenni havi 10-20.000 forintot, és amikor összegyűlt, akkor vegyünk kölyköt! És nem értjük, hogy az sem baj, ha nem tudunk félretenni pénzt (ettől senki sem rosszabb emberileg, és mostanában sokunkkal előfordulhat a pénzhiány), hanem az, hogy akkor az áhított kutya ellátására (praktikusan etetés, állatorvos, kullancs és bolha elleni védelem, stb.) sem lesz pénzünk!

Nem értjük, hogy mit jelent szegény szuka kutyák kizsákmányolása, és nem értjük, hogyan bánnak velük, hogy miattunk élnek élőlényhez méltatlan életet, hogy miattunk nem etetik őket rendesen, zárják őket 1 méteres ketrecbe, hagyják szenvedni őket betegen, miattunk fekszenek a saját ürülékükben, és miattunk dobják ki őket 8-9 évesen, 10-20 alom után!

Igen, ez MIND MIATTUNK VAN! Mert felelőtlenek, tudatlanok, ostobák vagy "olcsójánosok" vagyunk, akik annyit érünk, amennyit időben és energiában egy kölyök vásárlására fordítunk!

Mert nem értjük, hogy nem az a lényeg, hogy mindenki drága kutyát vegyen (könyörgöm, számtalan menhely van dugig szebbnél szebb kutyákkal, számtalan fajtamentőszervezet küzd folyamatosan - gyakran - fajtatiszta kutyák életéért, megmentéséért, tőlük is nyugodtan lehet kutyát szerezni), hanem az, hogy ne legyünk BŰNTÁRSAK!!!

Fel kell fognunk, hogy nem elég mindent a szaporítókra kenni, rájuk mutogatni, hanem magunkba kell nézni és nekünk kell tenni az ellen, hogy minél kevesebb kutya (és végeredményben ember is) szenvedjen.

Igenis, nekünk kell utánanézni, hogy honnan érdemes kutyát venni (az internet erre is remek!), nekünk kell elmenni akár több tenyésztőhöz is, hogy valóban választani tudjunk, ne riasszon el 100-200 kilométernyi autózás a kölyökért, hisz ez akár egy kirándulásnak is jó, és nekünk kell minél több embert felvilágosítani arról, hogy mit, miért és hogyan kerüljön el! Mentsünk (akár így) közösen kutyákat és ismétlem, ne legyünk bűntársak!

Igen és nem.

A szakmai rész kellő szorgalommal, kitartással szerintem megtanulható, a tapasztalat megszerezhető, így ezt figyelembe véve nem kell tenyésztőnek születni.

Viszont egyre inkább azt látom, tapasztalom, hogy az igazán nagy tenyésztők a szakmai tudáson kívül rendelkeznek még valami plusszal. Nehéz ezt megfogalmazni. Van egy olyan érzékük, intuíciójuk a fajtát és az egyes párosításokat, belőlük születendő kölyköket tekintve ami szerintem nem tanulható.

Ez nem azt jelenti, hogy aki nem rendelkezik ezen tulajdonsággal, az ne lehetne jó tenyésztő (pláne nem jelenti azt, hogy rossz tenyésztő lenne), de azt hiszem ez a plusz kell ahhoz, hogy valóban nagy, a fajta jövőjét meghatározó tenyésztő legyen valaki. Ebből a szempontból pedig igen, erre születni kell.

De akár kimagasló, akár csak jó tenyésztő valaki, hatalmas a felelőssége! Több fajta esetében tapasztalható ma már olyan torzulás, ami szintén a tenyésztőknek "köszönhető", és nagyon nem vált a fajta előnyére, nem lett tőle nemesebb. Pedig a kulcsszó nem a tenyésztés, hanem a nemesítés! A cél az, hogy egy adott fajta mindig szebb, egészségesebb és jobb legyen. Ez kellene meghatározza az egyes párosításokat, mert az így született kölykök révén tehetjük szebbé, jobbá a fajtát.

Hogy én tenyésztőnek születtem-e? Még nem tudom. Még tenyésztőnek sem igazán nevezném magam, mert attól, hogy valakinél születnek kiskutyák még nem válik tenyésztővé, az ennél sokkal több, egy hosszabb út. Idővel kiderül. Mivel mi ketten vagyunk a párommal, így egyikünkben hátha ott van az a plusz. :) De az sem tragédia, ha csak becsületes, jó tenyésztők leszünk.

(Ugyan nem csak kutyáknál van ilyen, de itt róluk lesz szó)

Egyfajta hivatalos küllembírálat, ahol egy erre jogosult (lehetőleg) fajtabíró a nemzetközileg meghatározott és elfogadott fajtastandard (fajtára jellemző, elvárt küllemi és viselkedésbeli tulajdonságok összefoglalása) alapján értékeli a bemutatott kutyát. Jellegéből adódóan ezt csak fajtatiszta kutyákra lehet értelmezni.

Bizonyos fajtáknál, fajtacsoportoknál (pl. vadászkutyák, pásztorkutyák, munka - örző-védő - kutyák) a küllemi vizsgálaton kívül a fajtára jellemző és meghatározott alapképességeket, ösztönöket is vizsgálják, a kettő együtt teszi érvényessé a vizsgát.

Lényege, hogy tenyésztésbe olyan kutya kerülhessen csak, aki rendelkezik ilyen "vizsgával", vagyis hivatalosan tőlük születhetnek fajtatiszta, törzskönyvezhető utódok.

A blogban persze nem ezt fogom hosszasan ragozni :) (de azért majd kitérek rá), hanem igyekszem összefoglalni, leírni a kutyatenyésztéssel kapcsolatos dolgokat, tapasztalatokat, problémákat, vagy olyan témákat, amik épp foglalkoztatnak.

Kihagyhatatlan a szaporítók kérdése is (erről is lesz szó), és remélem, végül azok, akik még csak  tervezik egy kutya vásárlását vagy akár örökbefogadását, jobban megértik, mikor, milyen kölyköt/kutyát honnan érdemes "beszerezni". (idétlen szó erre, de most nem jutott jobb az eszembe, marad az idézőjel)

Ha csak 1 menhelyi kutya megmenekülhet így, vagy csak 1 emberrel kevesebb vesz kutyát szaporítótól, akkor már megérte!

Számtalan vicces vagy kedves kép született húsvét alkalmából.

Egy ilyen kis válogatással kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket! :)

Ember tervez, kormány végez.

Ugyan nem szeretnék ezen a felületen politizálni (meg máshol sem, mert csak felidegesítem magam), és nem is a "hétköznapi" kutyázás lenne itt a fő csapásirány, de ez most fáj, nagyon fáj.

Már napok óta egyre nagyobb a felháborodás (teljes joggal) a kutyások körében. Az ok, ha valaki esetleg lemaradt róla itt olvasható. (leegyszerűsítve: a kutya csak pórázon a jó)

Egyszerűen nem értem, honnan ered az utóbbi időben tapasztalható kutyaellenesség kormányzati körökben. Na jó, ha nem is kutyaellenesség, de az biztos, hogy nem épp a kutyatartók kedvét keresik. Szóval honnan ered? Gyerekkori trauma? Egy kóbor kutya megharapta a rendelet (illetve még csak tervezet) megalkotóját? Létezik egy kutyaellenes lobbi ami folyamatosan valamelyik főmufti agyát szívja? (Keresd a nőt?) Vagy egyszerűen valaki csak nagyon, de nagyon hülye? Egy biztos, kutyája sosem volt, vagy ha volt is, akkor szegény sosem jutott a kertkapun kívülre, úgyhogy erre sem lehetne büszke.

Értem vagy legalábbis érteni vélem, hogy mi lehet a cél. (minél kevesebb legyen a kutyák okozta baleset) De tényleg csak ennyire futja? Ennyire korlátolt gondolkodással odakerülhet bárki egy rendeletalkotás közelébe? Siralmas.

De honnan eredhet ez az őrület?

Tartok tőle, hogy nem kis része lehet ebben a kereskedelmi híradóknak és a bulvármédiának. Ugye az embereknek kell (?) a cirkusz, a botrány, a vér, a gyilkosság, a szellemi nyomor. Az elmúlt években talán nincs is olyan hét, amikor ne jelenne meg valamelyik médiumban kutyatámadásos, kutyaharapásos hír. "Hallottad? Már megint megharapott/megölt/megevett valakit egy kutya!". Persze az ilyen hírek egy része csúsztatás, túlzás vagy nettó hazugság. Arról sosincs szó, hogy vajon mi válthatta ki a harapást, ha valóban megtörtént. (jellemzően NEM a kutya a hibás, és az esetek többségében NEM közterületen történik, hanem a gazdi (?) saját kertjében!) Az emberek ebből a dömpingből semmi mást nem szűrnek le, mint hogy már MEGINT a kutyákkal, kutyásokkal van a baj, tegyenek már végre ez ellen valamit. (hát most baromira tesznek)

Valóban arról van szó, hogy több a kutyatámadás? Meggyőződésem, hogy nem! Egyszerűen csak ezt ontják a médiumok, így egy idő után azt hisszük, azt érezzük, hogy valóban ez a helyzet. Én pedig biztos vagyok benne, hogy semmivel sincs több kutyás baleset, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt.

De most ott tartunk, hogy mégis egymást érik az ilyen híradások, amit sok egymással versengő csatorna még fel is erősít, így valóban úgy tűnik, nagy a baj. Mondjuk baj az van, de nem a kutyákkal. Így gyorsan (mondhatnám ész nélkül) megszületett a "megoldás": minden kutyát pórázra, különben bírságolunk! Érted!? Tök mindegy, hogy az a kutya milyen, jól nevelt vagy sem, okozna-e kárt bármiben, bárkiben vagy sem, nem érdekes. Póráz nélkül bünti van és pont.

Abba most külön nem megyek bele, hogy nevelési szempontból ez önmagában is mekkora baromság, kulturáltan összefoglalta ezt már Korom Gábor a FB-on, itt olvasható vagy itt, ha nem FB tag valaki.

De könyörgöm, a prevenció nem azt jelenti, hogy kórházba zárunk mindenkit függetlenül attól, hogy beteg-e vagy sem! A bűnmegelőzés sem abból áll, biztos ami tuti, mindenki csak hátrabilincselt kézzel közlekedhet, mert akkor biztosan nem tud ellopni semmit. Biztosan!?

A prevenció a probléma gyökerét kezeli, a miénknél értelmesebb és élhetőbb országokban. Vagyis, ha ez a gyerekkori traumás rendeletalkotó már kiskorában értelmes képzést kapott volna a háziállatokról és azok tartásával kapcsolatban (mert a harapáson kívül sokkal nagyobb gondok vannak állattartás területén), akkor ő sem csak annyit fogna fel ebből a világból, amit a TV-k esetleg mutatnak neki. És akkor sokkal több normális kutyatartó és boldogabb háziállat lenne.

Hogy mi lehetne szerintünk a valódi megoldás? Régebben már részletesen megírtam itt.

De a lényeget kiemelve:

1. Legyen minden alsótagozatos (bocs, van még ilyen?) iskolásnak alapképzés állatartási ismeretekről, állatokkal való bánásmódról (beleértve azt is, hogyan menjünk oda egy kutyát megsimogatni, ha egyáltalán megengedte ezt a gazdi!). Már akár 2-3 óra is sokat segíthetne. Természetesen egy-egy alkalomra bevonva terápiás kutyásokat is, szerencsére egyre többen vannak országos szinten is, szóval nem megoldhatatlan.

2. "Szerintem legyen tanfolyam elvégzéséhez és vizsgához kötött a kutyatartás.

Bár a mondat kijelentő módban íródott, tudom, hogy ez elsőre furán hangzik és rengeteg kérdést vet fel,...lehet rajta vitatkozni, ki lehet egészíteni további ötletekkel.
Maga a gondolat egyébként nem egyedülálló, mert a nálunk minden szempontból "fejletlenebb" Svájcban úgy tudom létezik.

Ha mondjuk ahhoz, hogy valaki kutyát tartson (fajtától függetlenül) el kellene végeznie egy 2-3-4 (?) hónapos tanfolyamot, ami pénzbe (de nem egy vagyonba) kerülne, az a következő dolgokat eredményezhetné:

- az emberek egy jelentős része legalább alapszintű (!) ismeretekkel rendelkezne a kutyákkal, kutyafajtákkal, kutyatartással kapcsolatban
- ezáltal a nagyobb tudás mellett talán a kutyának is nagyobb respektje lenne néhány helyen, hisz meg kell dolgozni azért, hogy tarthassunk
- talán csökkennének a kutyákkal kapcsolatos rémhírek/atrocitások is (ahol alapvetően sosem a kutya a hibás, hanem az ember vagy az embertelenség)
- kevesebb lenne az "impulzus" vásárló, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy jó lenne egy kölyök kutya, mert olyan "édi"
- valószínűleg sokan körültekintőbben választanák ki a magukhoz illő fajtát/társat
- vagyis mindenképpen felkészültebben vágna bele mindenki a kutyatartásba
- a megszerzett vizsga egyúttal szankcionálásra is használható lenne (ha visszavonható/megvonható)
- bizonyos esetekben a visszavont vizsga újra megszerezhető lenne mondjuk 3 év elteltével, de csak még magasabb áron, és emelt szintű képzés elvégzésével
- akár örökre megvonható lenne a tanfolyam elvégzésének lehetősége (pl. azoknak, akik akár csak egyszer állatkínzást követnek el)
- tenyésztőknek, menhelyeknek le kellene jelenteniük (és kérniük kellene a vizsga meglétének igazolását), ha az adott engedéllyel valaki kutyát vesz vagy örökbe fogad
- összességében idővel kevesebb kutya élne ugyan az országban, de azok többsége olyan körülmények között, ahogy illene így csökkenne a kidobott, menhelyi kuyták száma is

Persze igazi eredmény akkor várható, ha már gyermekkorban elkezdődne a képzés. Ezért a gyerekeknek az iskolákban fakultatív módon lehetővé kellene tenni egy ilyen tanfolyam elvégzését és a vizsga megszerzését, ebben az esetben azonban díjmentesen! 
Tudom, hogy a gyerkőcöknek már így is rengeteg az ilyen-olyan fakultatív képzés, különóra, de mivel szabadon választható mindenki eldöntheti, fontos-e ez számára (vagy gyermeke számára), hogy már most elvégezze (ez a szülőknek sem lenne rossz eszköz a kölyökért könyörgő gyermek időleges "leszerelésére - ha meg elvégzi, akkor máris egy fokkal valószínűbb, hogy komolyan gondolja) vagy inkább majd később, de akkor már pénzért (vagy soha, de akkor meg nem tart kutyát, mert úgy gondolja egy papagáj kevesebb macera)."

De ez tényleg csak rövid összefoglalás, a fenti linken bővebben olvasható, és még az is rengeteg dologgal kiegészíthető, mert a valódi prevenció és megoldás sosem annyira bárgyú és egyszerű, mint a rendelet és annak megalkotója.

Rá viszont tényleg nem ártana póráz, mert valóban közveszélyes!