Kik is a szaporítók?

Leegyszerűsítve azok, akiket nem egy fajta nemesítése, jobbá tétele vezérel. De ennek is vannak árnyalatai, a motivációk is lehetnek különbözőek. 

Szerintem 3 csoportra oszthatjuk őket.

1. A klasszikus

Röviden csalók vagy inkább gazemberek. Ők azok, akikről leginkább híradókban, újságokban láthatunk szörnyű felvételeket. Akik az erdő közepén, eldugott tanyán, esetleg a hátsó fészerben tartanak ketrecekben 10-20-30 vagy akár több száz kutyát. Nem tudni szegény állatok hol, mikor, kitől születtek, simogatást, szeretet, törődést még véletlenül sem kapnak, betegségektől szenvednek, élősködők kínozzák őket, tekintetük fénytelen, tompa és az életüket adnák egy kis gyengédségért. Már amelyik a szörnyű körülmények miatt nem lett annyira antiszociális, hogy a rácsokon kívül talán már élni sem tudna, magára és másokra is veszélyes lenne. Ők azok, akiktől tömött kamionok, teherautók viszik külföldre a kölyköket (nem csak nálunk élnek tudatlan emberek), nekik mindegy, mi lesz a kutya sorsa, ki lesz a gazdája, családja, egészséges lesz-e vagy esetleg több féle defektussal is rendelkezik, stb. Náluk sosem lehet tudni, hogy a kölyökből végül milyen fajta lesz. Simán eladják a Labradort Golden retrievernek és fordítva, a Csivavát (Chihuahua) Spiccnek vagy épp annak, amilyet keresnek nála. Szín sem számít, majd befesti. Ők azok, akiknek semmi sem szent. Nem érdekli őket, mennyi ártatlan állat és tudatlan ember életét teszik tönkre, csak a pénz számít! Akik tőlük vásárolnak, az ő tevékenységüket támogatják minden egyes forintjukkal, miközben ártatlan kutyák ezrei várják menhelyeken vagy ideiglenes gazdiknál, hogy sorsuk jobbra forduljon. Legyen esze, ne tőlük válasszon!!!

2. A felelőtlen gazdi és a tudatlan laikus

Egy fokkal azért jobb kategória. Annyiban mindeképpen, hogy általában eszébe sem jut, hogy bárkinek is árthat ezzel a tevékenységével.

A felelőtlen gazda egyszerűen nem foglalkozik a kutyájával, nem ivartalaníttatja (tojik rá, nincs rá pénze vagy megrögzött ivartalanítás ellenző), de nem is érdekli, mi történik a tüzelő kutyájával. Ha vemhesül, majd megszüli, ő meg elosztogatja a kölyköket.

A tudatlan laikus szereti kutyáját, és ez az egyik motivációja a kölykök születésének. Legyen utód a kedvenctől. Ellentétben a felelőtlen gazdival ő keres is párt a kutyájának, legalább a fajtát igyekszik eltalálni ilyenkor. De arról már fogalma sincs, mi mindennel jár a kicsik megszületése, nevelése, és lövése sincs róla, hogy mi mindent lenne érdemes előtte tisztáznia mind a papát, mind a szukáját tekintve. Örökletes betegségekre szűrések, tenyészszemle, hogy egyáltalán hordozza-e mindkét kutya a fajtára jellemző tulajdonságokat, nincs-e kizáró hibájuk, arról nem is beszélve, hogy vajon nem testvérek-e, stb. A közös pont a felelőtlen és a tudatlan szaporítók esetében a számtalan menhelyi kutya. Az olcsón vagy ingyen adott kölykök megbecsülése sajnos túl gyakran van egyenes arányban a ráfordított anyagi "áldozattal", és végül túlságosan is nagy részük lesz gazdátlan. Vagy a szó szoros értelmében lesz gazdátlan (őket kidobják, "szerencsés" esetben menhelyre kerülnek ugyan, de élnek!), vagy nem törődnek vele, azt csinál, amit akar (pl. kóborol), mivel tanítva nincs, így sokszor a verés jut nekik nevelésül, de valamit azért enni is kapnak. Szomorú, kiábrándító látni szegényeket. Ami nehézzé teszi a fellépést az ilyen szaporítás ellen, hogy amikor már ott vannak a kölykök, akkor egy állatszerető mit tehet? Vagy befogad egyet (ezzel kvázi "szentesítve" az előzményeket) vagy nem teszi, de akkor mi lesz a kölykök sorsa? Az út szélére lesznek kidobva? De ennél a kategóriánál legalább a remény megvan rá, hogy tájékoztatással, oktatással idővel kevesebben legyenek.

3. Tudatos, megélhetési szaporító

Talán ezen kapják majd fel legtöbben a fejüket, főleg, mert ezen a kategórián belül elég széles a skála, és olykor nagyon nehéz külső szemlélőként, laikus kutyavásárlóként eldönteni, hogy ez a szaporító miért nem tenyésztő. Azokra a "tenyésztőkre" gondolok itt, akik 10-20 vagy még több kutyát, 3-4 vagy több fajtát tartanak és hoznak le tőlük almokat. Ugyan viszonylag normális körülményeket biztosítanak nekik (azért ebben is bőven vannak árnyalatok), de alapvetően pénszerzési lehetőségnek tekintik a kölyköket. Ennyi kutya esetében erősen kérdéses, vajon mennyi időt tudnak velük foglalkozni. De az sem igazán érdekli őket, hogy végül ki veszi meg a kölyköket. Jellemzően ők is ellátói a kutyakereskedőknek. Nem foglalkoztatja őket, hogy a fajtát jobbá tegyék, főleg, hogy többnyire kutyáik sem a minőséget képviselik. Ellenben tökéletsen tudják, hogyan, mivel lehet megtéveszteni a leendő gazdikat, a "parasztvakításhoz" nagyon értenek. Később viszont hiába is remél tőlük gond esetén segítséget a vevő, amint megszabadult a kölyöktől, már nem érdekli sem a sorsa, sem a gazdája. Egyébként is igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni a kicsiktől, így gond nélkül rátukmálják az emberre a 6 hetes kiskutyát, függetlenül a törvénytől. Egy szukát addig használnak, ameddig csak lehet, akár minden tüzelés alkalmával fedeztetik, és simán lehoznak tőlük 8-10 almot! A törvények, tenyésztési szabályok amúgy sem zavarják őket. Ha az érdekük úgy kívánja, kijátszák azokat. Jobb esetben csak ügyeskednek, rosszabb esetben megvesztegetnek, csalnak, hazudnak, hamisítanak. Kutyájuk és törzskönyvük van bőven, de hogy a megvásárolt kölyök végül tényleg azoktól a szülőktől született-e, nos az már egyáltalán nem biztos. Az árak is nagyon változóak náluk. Az olcsóbb, szaporítós árszinttől egészen a normál tenyésztői árakig terjedhet. Őket oktatással nem lehet jobb útra téríteni, hisz többségük  sokat tud a tenyésztésről, és nem tudatlanságból csinálják másként, mint azt jó esetben kellene. Nem, ők nagyon is jól tudják, mit, miért és hogyan tegyenek. Fellépni ellenük talán csak a szigorúbb ellenőrzéssel lehet, ha lehet.

Utóbbi kategória sem magyar "találmány". Bőven vannak ilyenek más országokban is. Amerika pl. nagyhatalom ebből a szempontból (is), de lehetne még sorolni bőven országokat. Ahová sok esetben pont tőlünk, magyaroktól visznek ilyen célra kutyákat.

Nehéz indulatok nélkül írni erről a témáról.

Egy jobb érzésű ember óhatatlanul is dühbe gurul, amikor ilyen képeket lát.

Azonban bármennyire is könnyű lenne mindent a szaporítók nyakába varrni, bizony be kell látni, mi is hibásak vagyunk.

Igen, mi. Mi kutyavásárlók (még, ha én szerencsére nem is szaporítóktól vettem az első kutyámat), kutyatartók, kutyatenyésztők, a családunk, ismerőseink, barátaink, tanáraink és persze az állam is. Ugyanis addig, amíg van kereslet, addig a szaporító biznisz (mert ez az, bizonyos embereknek nem is kicsi üzlet) virágozni fog, mi pedig csak sopánkodhatunk.

A legnagyobb probléma talán a tudatlanság (vagy butaság), ami azért részben (ha nem genetikailag kódolt) alakítható lenne. Sokat számít, hogy ki, mit hoz otthonról, a szülei hogyan vélekedtek az állattartásról, hogy az ember milyen példákat lát/látott a közvetlen környezetében ("A Géza is vett egy nagyon szép tacskót, csak kicsit fura. De fajtiszta(sic!), mert a nő, akitől vették a piacon mondta, hogy a szülei nyertek is valamit."). Ja, és fontos, hogy olcsó legyen, mondjuk 20.000 Ft. Ha a tenyésztő ennél nagyobb árat mond, akkor lehülyézik, mert tele van az Expressz/kutyaakarmi.hu/Jofogas ilyen hirdetésekkel.

A szaporítók önmaguktól nem fognak felhagyni tevékenységükkel. Az ő korcs lelküket nem hatja meg se az emberek háborgása, sem a szerencsétlen kutyák szenvedése, leszarják.

De mi, vásárlók a tudatlanságunk és nemtörődömségünk miatt újabb és újabb kutyák ezreit, sőt tízezreit(!) öljük meg közvetve vagy közvetlenül! De ezt nem fogják, nem fogjuk fel!

Nem értjük, hogy igenis fontos, hogy kik a kölyök szülei, mert minden babakutya édes, de ha felnőnek...?

Nem értjük, hogy nem szabad "bemondás" alapján elhinni, hogy ilyenek/olyanok/ők a szülők, és a kölykök tényleg, isten bizony megkapták az oltást, féreghajtásokat! (szülők törzskönyve, oltási papírok persze nincsenek)

Nem értjük, hogy a kölyök ára NEM a törzskönyv (5500 Ft!, magyar fajták esetében 1500 Ft!!!) miatt 100-200-300 ezer, és ennek hiányában csak 20.000!

Nem értjük, hogy a kölyköt TILOS elhozni/odaadni 8 hetes kora előtt, hiába hivatkozik "váratlan" nyaralásra az illető!

Nem értjük, hogy egy kölyök etetése megfelelő táppal (vagy mással) önmagában több mint 20.000 Ft, és akkor még nem beszéltünk sem a mama költségeiről, sem semmilyen egyéb (oltások, oltási könyv, fedeztetés, orvosi ellátás, chip, törzskönyv, stb.) költségről!

Nem értjük, hogy attól, hogy a szaporító nem tesz chipet a kutyába, attól még nem lesz olcsóbb, mert nekünk (törvény!) chipeztetnünk kell, és ez pénzbe kerül!

Nem értjük, hogy egy kutya érték, gyakran forintban nem is mérhető! De akinek csak 20 ezret (vagy annyit sem) ér, az könnyedén dobja ki, adja menhelyre bármikor!

Nem értjük, hogy ha egy jó (de legalábbis megbízható) helyről származó kölyökre nincs 80-150.000 (vagy akár sokkal több) forintunk, akkor nem az a baj, hogy nincs rá pénzünk! Akkor nem kell venni kutyát, hanem gyűjteni kell. Félre kell tenni havi 10-20.000 forintot, és amikor összegyűlt, akkor vegyünk kölyköt! És nem értjük, hogy az sem baj, ha nem tudunk félretenni pénzt (ettől senki sem rosszabb emberileg, és mostanában sokunkkal előfordulhat a pénzhiány), hanem az, hogy akkor az áhított kutya ellátására (praktikusan etetés, állatorvos, kullancs és bolha elleni védelem, stb.) sem lesz pénzünk!

Nem értjük, hogy mit jelent szegény szuka kutyák kizsákmányolása, és nem értjük, hogyan bánnak velük, hogy miattunk élnek élőlényhez méltatlan életet, hogy miattunk nem etetik őket rendesen, zárják őket 1 méteres ketrecbe, hagyják szenvedni őket betegen, miattunk fekszenek a saját ürülékükben, és miattunk dobják ki őket 8-9 évesen, 10-20 alom után!

Igen, ez MIND MIATTUNK VAN! Mert felelőtlenek, tudatlanok, ostobák vagy "olcsójánosok" vagyunk, akik annyit érünk, amennyit időben és energiában egy kölyök vásárlására fordítunk!

Mert nem értjük, hogy nem az a lényeg, hogy mindenki drága kutyát vegyen (könyörgöm, számtalan menhely van dugig szebbnél szebb kutyákkal, számtalan fajtamentőszervezet küzd folyamatosan - gyakran - fajtatiszta kutyák életéért, megmentéséért, tőlük is nyugodtan lehet kutyát szerezni), hanem az, hogy ne legyünk BŰNTÁRSAK!!!

Fel kell fognunk, hogy nem elég mindent a szaporítókra kenni, rájuk mutogatni, hanem magunkba kell nézni és nekünk kell tenni az ellen, hogy minél kevesebb kutya (és végeredményben ember is) szenvedjen.

Igenis, nekünk kell utánanézni, hogy honnan érdemes kutyát venni (az internet erre is remek!), nekünk kell elmenni akár több tenyésztőhöz is, hogy valóban választani tudjunk, ne riasszon el 100-200 kilométernyi autózás a kölyökért, hisz ez akár egy kirándulásnak is jó, és nekünk kell minél több embert felvilágosítani arról, hogy mit, miért és hogyan kerüljön el! Mentsünk (akár így) közösen kutyákat és ismétlem, ne legyünk bűntársak!

Számtalan vicces vagy kedves kép született húsvét alkalmából.

Egy ilyen kis válogatással kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket! :)

Ember tervez, kormány végez.

Ugyan nem szeretnék ezen a felületen politizálni (meg máshol sem, mert csak felidegesítem magam), és nem is a "hétköznapi" kutyázás lenne itt a fő csapásirány, de ez most fáj, nagyon fáj.

Már napok óta egyre nagyobb a felháborodás (teljes joggal) a kutyások körében. Az ok, ha valaki esetleg lemaradt róla itt olvasható. (leegyszerűsítve: a kutya csak pórázon a jó)

Egyszerűen nem értem, honnan ered az utóbbi időben tapasztalható kutyaellenesség kormányzati körökben. Na jó, ha nem is kutyaellenesség, de az biztos, hogy nem épp a kutyatartók kedvét keresik. Szóval honnan ered? Gyerekkori trauma? Egy kóbor kutya megharapta a rendelet (illetve még csak tervezet) megalkotóját? Létezik egy kutyaellenes lobbi ami folyamatosan valamelyik főmufti agyát szívja? (Keresd a nőt?) Vagy egyszerűen valaki csak nagyon, de nagyon hülye? Egy biztos, kutyája sosem volt, vagy ha volt is, akkor szegény sosem jutott a kertkapun kívülre, úgyhogy erre sem lehetne büszke.

Értem vagy legalábbis érteni vélem, hogy mi lehet a cél. (minél kevesebb legyen a kutyák okozta baleset) De tényleg csak ennyire futja? Ennyire korlátolt gondolkodással odakerülhet bárki egy rendeletalkotás közelébe? Siralmas.

De honnan eredhet ez az őrület?

Tartok tőle, hogy nem kis része lehet ebben a kereskedelmi híradóknak és a bulvármédiának. Ugye az embereknek kell (?) a cirkusz, a botrány, a vér, a gyilkosság, a szellemi nyomor. Az elmúlt években talán nincs is olyan hét, amikor ne jelenne meg valamelyik médiumban kutyatámadásos, kutyaharapásos hír. "Hallottad? Már megint megharapott/megölt/megevett valakit egy kutya!". Persze az ilyen hírek egy része csúsztatás, túlzás vagy nettó hazugság. Arról sosincs szó, hogy vajon mi válthatta ki a harapást, ha valóban megtörtént. (jellemzően NEM a kutya a hibás, és az esetek többségében NEM közterületen történik, hanem a gazdi (?) saját kertjében!) Az emberek ebből a dömpingből semmi mást nem szűrnek le, mint hogy már MEGINT a kutyákkal, kutyásokkal van a baj, tegyenek már végre ez ellen valamit. (hát most baromira tesznek)

Valóban arról van szó, hogy több a kutyatámadás? Meggyőződésem, hogy nem! Egyszerűen csak ezt ontják a médiumok, így egy idő után azt hisszük, azt érezzük, hogy valóban ez a helyzet. Én pedig biztos vagyok benne, hogy semmivel sincs több kutyás baleset, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt.

De most ott tartunk, hogy mégis egymást érik az ilyen híradások, amit sok egymással versengő csatorna még fel is erősít, így valóban úgy tűnik, nagy a baj. Mondjuk baj az van, de nem a kutyákkal. Így gyorsan (mondhatnám ész nélkül) megszületett a "megoldás": minden kutyát pórázra, különben bírságolunk! Érted!? Tök mindegy, hogy az a kutya milyen, jól nevelt vagy sem, okozna-e kárt bármiben, bárkiben vagy sem, nem érdekes. Póráz nélkül bünti van és pont.

Abba most külön nem megyek bele, hogy nevelési szempontból ez önmagában is mekkora baromság, kulturáltan összefoglalta ezt már Korom Gábor a FB-on, itt olvasható vagy itt, ha nem FB tag valaki.

De könyörgöm, a prevenció nem azt jelenti, hogy kórházba zárunk mindenkit függetlenül attól, hogy beteg-e vagy sem! A bűnmegelőzés sem abból áll, biztos ami tuti, mindenki csak hátrabilincselt kézzel közlekedhet, mert akkor biztosan nem tud ellopni semmit. Biztosan!?

A prevenció a probléma gyökerét kezeli, a miénknél értelmesebb és élhetőbb országokban. Vagyis, ha ez a gyerekkori traumás rendeletalkotó már kiskorában értelmes képzést kapott volna a háziállatokról és azok tartásával kapcsolatban (mert a harapáson kívül sokkal nagyobb gondok vannak állattartás területén), akkor ő sem csak annyit fogna fel ebből a világból, amit a TV-k esetleg mutatnak neki. És akkor sokkal több normális kutyatartó és boldogabb háziállat lenne.

Hogy mi lehetne szerintünk a valódi megoldás? Régebben már részletesen megírtam itt.

De a lényeget kiemelve:

1. Legyen minden alsótagozatos (bocs, van még ilyen?) iskolásnak alapképzés állatartási ismeretekről, állatokkal való bánásmódról (beleértve azt is, hogyan menjünk oda egy kutyát megsimogatni, ha egyáltalán megengedte ezt a gazdi!). Már akár 2-3 óra is sokat segíthetne. Természetesen egy-egy alkalomra bevonva terápiás kutyásokat is, szerencsére egyre többen vannak országos szinten is, szóval nem megoldhatatlan.

2. "Szerintem legyen tanfolyam elvégzéséhez és vizsgához kötött a kutyatartás.

Bár a mondat kijelentő módban íródott, tudom, hogy ez elsőre furán hangzik és rengeteg kérdést vet fel,...lehet rajta vitatkozni, ki lehet egészíteni további ötletekkel.
Maga a gondolat egyébként nem egyedülálló, mert a nálunk minden szempontból "fejletlenebb" Svájcban úgy tudom létezik.

Ha mondjuk ahhoz, hogy valaki kutyát tartson (fajtától függetlenül) el kellene végeznie egy 2-3-4 (?) hónapos tanfolyamot, ami pénzbe (de nem egy vagyonba) kerülne, az a következő dolgokat eredményezhetné:

- az emberek egy jelentős része legalább alapszintű (!) ismeretekkel rendelkezne a kutyákkal, kutyafajtákkal, kutyatartással kapcsolatban
- ezáltal a nagyobb tudás mellett talán a kutyának is nagyobb respektje lenne néhány helyen, hisz meg kell dolgozni azért, hogy tarthassunk
- talán csökkennének a kutyákkal kapcsolatos rémhírek/atrocitások is (ahol alapvetően sosem a kutya a hibás, hanem az ember vagy az embertelenség)
- kevesebb lenne az "impulzus" vásárló, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy jó lenne egy kölyök kutya, mert olyan "édi"
- valószínűleg sokan körültekintőbben választanák ki a magukhoz illő fajtát/társat
- vagyis mindenképpen felkészültebben vágna bele mindenki a kutyatartásba
- a megszerzett vizsga egyúttal szankcionálásra is használható lenne (ha visszavonható/megvonható)
- bizonyos esetekben a visszavont vizsga újra megszerezhető lenne mondjuk 3 év elteltével, de csak még magasabb áron, és emelt szintű képzés elvégzésével
- akár örökre megvonható lenne a tanfolyam elvégzésének lehetősége (pl. azoknak, akik akár csak egyszer állatkínzást követnek el)
- tenyésztőknek, menhelyeknek le kellene jelenteniük (és kérniük kellene a vizsga meglétének igazolását), ha az adott engedéllyel valaki kutyát vesz vagy örökbe fogad
- összességében idővel kevesebb kutya élne ugyan az országban, de azok többsége olyan körülmények között, ahogy illene így csökkenne a kidobott, menhelyi kuyták száma is

Persze igazi eredmény akkor várható, ha már gyermekkorban elkezdődne a képzés. Ezért a gyerekeknek az iskolákban fakultatív módon lehetővé kellene tenni egy ilyen tanfolyam elvégzését és a vizsga megszerzését, ebben az esetben azonban díjmentesen! 
Tudom, hogy a gyerkőcöknek már így is rengeteg az ilyen-olyan fakultatív képzés, különóra, de mivel szabadon választható mindenki eldöntheti, fontos-e ez számára (vagy gyermeke számára), hogy már most elvégezze (ez a szülőknek sem lenne rossz eszköz a kölyökért könyörgő gyermek időleges "leszerelésére - ha meg elvégzi, akkor máris egy fokkal valószínűbb, hogy komolyan gondolja) vagy inkább majd később, de akkor már pénzért (vagy soha, de akkor meg nem tart kutyát, mert úgy gondolja egy papagáj kevesebb macera)."

De ez tényleg csak rövid összefoglalás, a fenti linken bővebben olvasható, és még az is rengeteg dologgal kiegészíthető, mert a valódi prevenció és megoldás sosem annyira bárgyú és egyszerű, mint a rendelet és annak megalkotója.

Rá viszont tényleg nem ártana póráz, mert valóban közveszélyes!