Nagyon durva mértékben lecsökkent a hazai kutyakiállítások nevezési száma. Röhejes (vagy inkább elkeserítő) a 3 napos, Cruft's kvalifikációs szilvásváradi CACIB-ra nevezett kutyák száma, méga népszerű fajták esetében is.
Ugyan a jelenség nem csak Magyarországra jellemző, de az egyes országokban érthető módon eltérő méretű.

Ha az okokat keressük, akkor egy része természetesen a recesszió rovására írható, viszont ez talán inkább csak a jéghegy csúcsa.

A nagyobbik baj szerintem az egyre inkább elkeserítő mutyi és/vagy a korrekt, hozzértő bírók hiánya. Mivel mindenhol ezt látjuk, miért lenne ez másképp a kutyázáson belül?

A válság természetesen a kutyás hobbit is érzékenyen érintette. Az árak emelkedése (hiába szajkózza bárki, hogy jobban élünk, a helyzet az, hogy minden sokkal többe kerül, mint 3-4-5 éve) eleve
sokaknak gondot jelent, amikor azt mérlegeli, nevezzen-e egy kiállításra. Ez a külföldről érkező kiállítókat is érinti, ők is kevesebben jönnek hozzánk.
Emellett természetesen a minőségi, ne szaporítós kutyát kereső vevők száma is megcsappant, hisz egy korrekt kutya megvásárlása nem olcsó dolog, nem beszélve a későbbi költségekről.
A mai világban kétszer/sokszor meggondolja az ember, tud-e vállalni ilyen plusz költséget, megengedheti-e magának, hogy egy kutyával bővítse a családot.
Ez persze nem rossz, gondolja is át alaposan mindenki ezt, mert ez egy felelősségteljes döntés! Viszont minél kevesebb a vevő, annál kevesebb kutya születik, ami mostanra azt is eredményezi, hogy az utánpótlás is csökken, kevesebb az új belépő is.

Az elmúlt években rendszeressé vált, hogy a kiállításokra való nevezési határidőket szinte az utolsó pillanatig meghosszabbították, remélve, hogy beesik még pár nevezés.
Ez olyannyira bevett gyakorlattá vált, hogy ma már minden kiállító eleve úgy kalkulál, hogy úgyis lesz hosszabbítás, kivár. Próbálja minimálisra csökkenteni annak a kockázatát, hogy esetleg közbejön valami és nem tud résztvenni a rendezvényen, hogy ne vesszen kárba a nevezési költség.

A kis nevezési létszám egyúttal egyre olcsóbb rendezési költségeket követel, vagyis a szervezők ott spórolnak, ahol tudnak.
Például a bírói költségeken. Egyre kevesebb a neves, hozzáértő bíró, pláne a külföldi. Szűkül a kör. Persze, nemrégiben "kirepült" egy újabb bírógeneráció, de a sikeres vizsgát tettek jelentős részénél az első, ami eszünkbe jut, hogy kinek a kije lehet.
Sajnos ezt nem a rosszindulat mondatja velem, hanem a tapasztalat, mert olyan mértékű hozzá nem értést tapasztaltunk egy-egy újdonsült bíró részéről, ami egyrészt felháborító, másrészt nevetséges.

Így elértünk a következő problémakörhöz. A csökkenő nevezési létszám egyik fontos oka, hogy a kiállításokon vagy mindig ugyan az a néhány bíró van (szerencsés esetben már bírálták is az adott fajtát, "ne adj isten" értenek is hozzá), vagy olyan bíró, akinek lövése sincs az adott fajtáról.
Eredménytől függetlenül akkora baromságot képesek mondani egy-egy kutyára, ami esetenként egy kevésbé hozzértő tulajdonost még meg is rémít, mert azt hiszi, a kutyája súlyos beteg. Pedig szimplán arról van szó, hogy a bíró a helytelen szóhasználattal akkora baromságot mondott, amit nehéz tolerálni annak fényében, mennyit is fizet egy nevező azért, hogy a kutyáját valaki (aki ért hozzá!!!) értékelje.

És végül, de nem utolsó sorban a mutyi. Lehet kibúvókat keresni, meg sok mindent a szubjektivitásra fogni (mármint, hogy a fajtaleírásban szereplő tulajdonságokat milyen súlyozással vesz figyelembe valaki), de hazudik, aki azt mondja, nincs egyre több csókos eredmény.
Nincsenek hiú árbándjaim, ez sosem fog eltűnni teljesen. De hogy ezek az emberek hogyan lehetnek ennyire rövidlátóak, csak a saját, rövidtávú érdekeiket nézők, azt fel nem foghatom.
Vagy nincs eszük és nem tudnak gondolkodni, vagy leszarják, egyik verzió sem jobb. A végeredmény viszont ugyanaz lesz.
Hamarosan elég lesz már egy lakásba meghirdetni egy CACIB kiállítást. Helyszín: Budapest, Alsó-Felső fasor 4/a, 8. emelet 46.
Ugyanis ehhez fog vezetni, ha nem változtatnak a hozzáállásukon. Ez egy ördögi kör, egy öngerjesztő folyamat, akár felfogják ezt, akár nem.
Minél több a csalódás, minél több a mutyi vagy a hozzánemértő bíráskodás, annál kevesebb lesz a nevezett kutya, annál kevesebb kiállításra és bíróra lesz szükség, annál kevesebb kutya fog születni (ami önmagában nem baj persze), és annál többen fognak a szaporítás irányába elmozdulni.
Így kell/lehet módszeresen tönkretenni a hobbikutyázást.
Minek nevezzen bárki olyan bíróhoz, akiről az ember tudja, hogy hülye az adott fajtához, vagy tudja róla, hogy úgysem a kutyája számít majd a végső helyezéskor, hanem, hogy épp kinek kell adnia az első helyet?
Mi sem nevezünk már ilyen bírókhoz, nem vagyunk krőzusok, tök felesleges kidobni a nevezési és utazási költséget az ablakon, értelmesebben is elkölthető az a pénz és idő.
Nem, nem arról van szó, hogy megsértődtünk bizonyos bírókra, mert nem nyertünk. Számtalan olyan bíró van, akinél nem nyertünk egy adott kiállításon (magyar is!), mégis nevezünk hozzá, mert vagy egyetértettünk a döntésével (igen, lehetnek a miénknél is szebb kutyák egy adott kiállításon), vagy ha nem is értettünk egyet, el tudtuk fogadni a döntését, mert a nyertes kutya is szép volt (még ha a miénket esetleg szebbnek is tartottuk).
Hogy akarja bárki magasabb szintre emelni a magyar kutyázást, kutyatenyésztést ilyen körülmények között? Hogy lehet, hogy nem veszik észre, hogy Európa számos országának komoly tenyésztői már nem is jön Magyarországra kiállítani, mert azt mondják, túlságosan "lejt a pálya"?
Hogy lehet az, hogy ha észreveszik, nem vesznek tudomást róla? Hogy a magyar Champion cím lassan egyenértékű lesz a szerb championátussal?

Mi biztos, hogy sokkal jobban megválogatjuk már, hogy hová, kihez nevezünk. Inkább megyünk külföldre, ha fajtabírót látunk valahol, mert annak legalább van értelme.
Nem biztos, hogy nyerünk? Persze!
De mi tudunk veszíteni, elismerjük, hogy nem csak mi lehetünk szépek és okosak. Nem úgy, mint a hazai kutyás """"elit"""".