A fenti címet nem pejoratív értelemben adtam. Norbit ugyan divat nem szeretni (bár sokan rajonganak is érte vagy azért, amit képvisel), én semleges vagyok vele kapcsolatban. Nekem nem tett se jót, se rosszat, miért kellene utálnom vagy szeretnem? Aki meg irigy az elért dolgaira, az inkább csinálja utána, illetve jobban, ha már irigységből esetleg fikázza.De nem is ez a lényeg, mert ez ugye egy kutyás blog.

Azt tudtam eddig is, hogy van kutyája, szereti az állatokat. Sajnos kedvenceink az idő előrehaladtával egyre gyakrabban szorulhatnak állatorvosi segítségre, újabb és újabb betegséget diagnosztizálhatnak náluk. A daganatos betegségek nem ritkák (sőt), és sajnos Norbi kutyája, a 12 éves Szulti is ebben szenved. A Facebookon tett közzé egy postot is erről, talán nem haragszik meg, ha közzéteszem. Mégpedig azért, mert biztos vagyok abban, hogy sokan járnak hasonló cipőben, sokan tudják, mit érezhetett, és sajnos sokan lesznek később hasonló szituációban, akiknek talán erőt ad.

"Nem szoktam ilyenekről írni, mert nekem mindig legyen könnyű, én mindig legyek erős, de nem megy...
Hetek óta rosszul alszom, mert 12 éves kiskutyám, Szulti heréjében találtak egy gyanús foltot és az orvos azt javasolta, hogy prevencióként ilyenkor el kell távolítani, mivel minden második kutyus rákban hal meg. Tegnap már csak ezen járt az eszem. Bementem az irodába és éppen hat fővel megszállt minket a NAV. Nem gond, így szokás. Mi nem csalunk, pontosan fizetünk, de mentek máshova is. Ez a protokoll. Aranyosak, kedvesek voltak, majd egész nap után mindent rendben találtak. Fura, hogy ekkor is a kutyám járt az eszemben, mert azt mondták az orvosok, hogy ilyen idős korban nagy az altatási kockázat. Akinek van kutyája, az tudja mit érzek. Az ember legelső "gyereke". Általa tanuljuk meg a szeretetet és a felelősséget, hogy később szülők lehessünk. Bevittem ma reggel és éppen műtik, mikor ezen sorokat írom Nektek. Nem szereplési vágyból, csak könnyebb megosztani, mint az utcán napszemüveg mögött rejtve sírni. Átöleltem, megpusziltam ma reggel és rezzenés nélkül tűrte a vizsgálatokat, az infúzió és az altató beadását. Fejét elfordította az orvostól és az arcomhoz bújt. Mancsát pedig rátette a kezemre. A fülébe súgtam, hogy nagyon szeretem és minden rendben lesz, mindig számíthat rám. Majd megrogytak a lábai, lesegítettem és a kezemben elaludt. Besütött a nap és a kis aranyszínű gombócot láttam 2001 őszén. Éreztem a kis tejszagát. Elnézést kértem a Doktortól, mert tudtam, hogy sírni fogok. Ő is elmondta, hogy a saját kutyáját kétszer altatta és neki is folytak a könnyei, ne szégyelljem magam. Most írok és imádkozok ahhoz az angyalhoz, akit a kórházban is láttam. Jobban félek, mint a saját műtétemnél, mert az ember nem tud magáért sírni. Legalábbis én nem. A halál nem félelmetes, hanem az élet az. Élni és lenni azok nélkül akiket szeretünk, mert az élet értelme a szeretet. Egészség legyen és minden van. Kapaszkodni abba az aranyfonálba, ami a szíveinket összeköti és becsülni a percet. Ennyi. Nagyjából. Most várom a végét. Köszönöm, hogy elmondhattam. Norbi"

Egyrészt nekem, mint kutyásnak megható, pontosan tudom, értem miről ír.

Másrészt:

• időnként vigyük el a kutyánkat orvoshoz/felülvizsgálatra akkor is, ha esetleg nincs baja, akkor meg főleg, ha úgy látjuk, valami nem stimmel (akkor is, ha ez esetleg még csak apró jelekben nyilvánul meg)
• ahogy nálunk, embereknél, úgy a kutyáknál is jelentősen nő a gyógyulás esélye, ha időben diagnosztizálják a bajt
• ivartalanítás! ha nem vagyunk tenyésztők (pláne nem szaporítók), akkor a megfelelő korban ivartalaníttassuk kutyánkat, sok dolgot megelőzhetünk vele.

Végül a jó hír:

"Túléltük! Köszönöm a Jóistennek, Dr. Mester Györgynek és Nektek is a jókívánságokat! Norbi"

Szeressétek kutyáitokat, és nagyon vigyázzatok rájuk!

Forrás: https://www.facebook.com/update1