Nagyon durva mértékben lecsökkent a hazai kutyakiállítások nevezési száma. Röhejes (vagy inkább elkeserítő) a 3 napos, Cruft's kvalifikációs szilvásváradi CACIB-ra nevezett kutyák száma, méga népszerű fajták esetében is.
Ugyan a jelenség nem csak Magyarországra jellemző, de az egyes országokban érthető módon eltérő méretű.

Kissé elsodort az élet, és nem volt időm folytatni a kiállításos sorozatot sem (majd fogom), de most szembe találtam magam 2 témával is, amikről már amúgy is írni akartam. A két dolog összefügg, több szempontból is.

Az Origón jelent meg (ismét) egy jó kis cikk a kutyatenyésztés elmúlt 100 évével kapcsolatban. Illetve nem is az elmúlt 100 év a lényeg, hanem, hogy ez idő alatt mit tettek a tenyésztők egyes kutyafajtákkal. Hová fejlődtek, mivé váltak az egykori fajták, pl. a Bulldogok. A baj, hogy a legtöbb esetben ezt nem igazán lehet fejlődésnek nevezni, sokkal helyesebb talán a visszafejlődést használni, már ami a végeredményt illeti. Nem feltétlenül értek egyet mindennel, ami a cikkben szerepel, de azért tényleg érdemes elolvasni, és vitaalapnak is tök jó.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy ezt vajon tényleg a tenyésztők tették a kutyákkal vagy a kiállítási bírók?

Nyilván is-is a válasz. A tenyésztők olyan kutyákat igyekeznek (akarva-akaratlanul) tenyészteni, akiknek egyre jobbak az esélyeik a kiállításokon. Ha a bírók előnyben részesítenek egy bizonyos típust a fajtán belül, akkor idővel egyre több ilyen kutya születik és jelenik meg a ringben. A baj ezzel sokszor az, hogy amit a küllembírók preferálnak, általában nem azokat a tulajdonságokat preferálja, amik a fajta kialakítása szempontjából fontosak voltak. Így egyre jobban előtérbe kerülnek olyan jellemvonások, amik néhány év vagy évtized alatt már akár komoly egészségügyi problémákhoz vezetnek. A preferenciák miatt végül szinte már csak az a génállomány lesz elérhető a fajtán belül, amely már ezeket a tulajdonságokat hordozza, így visszatérni a kiindulási alaphoz néha már lehetetlen.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a tenyésztők ne lennének felelősek ebben, hisz végeredményben mégis csak ők tenyésztik ezeket a kutyákat. Sőt, nem is csak ezeket, hanem esetenként az egyes fajták további mutációit vagy épp hibrideket. (a hibridekről is írok majd később bővebben)

Itt ér össze a már említett két téma. Most éppen Silver (sőt, Vitiligo, black-and-tan, brindle, charcoal, champagne) Labradorokról olvastam. Hogy az milyen? Eddig én sem tudtam, íme a képek.

Aki esetleg nem tudja, (jelenleg) három szín elfogadott a Labiknál, a fekete, csoki és sárga, de nem keverve és nem is rázva.

Szóval itt valami másnak lehetünk a tanúi.

A Silver/Ezüst esetében elég valószínű, hogy a Weimari vizslát tették a vonalba, nem hinném, hogy ez genetikai defekt, színhiba eredménye lenne. (főleg a Labrador kialakításához használt fajtákat elnézve)

Az önmagában is egy érdekes kérdés, hogy ez most jó vagy rossz, szabad ilyet vagy nem szabad. A magam részéről nem játszadoznék az egyes fajtákkal (van ezzel épp elég baj e nélkül is, lásd a fenti cikket), de a másik oldalról közelítve a dolgot ma nem léteznének a jelenlegi, általunk szeretett fajták sem (kinek melyik a kedvence az mindegy). Vagyis valaha azok a fajták is ilyen kvázi kísérletek során alakultak ki, akkor még létező (mára esetleg kihalt) fajták felhasználásával.

Nekem morbid a dolog, és meglehetősen veszélyes is a terep, így a kísérletek helyett én hasznosabbnak tartom, ha a meglévő fajták dolgát teszik rendbe a tenyésztők. De biztosan vannak sokan, akik nem értenek velem egyet.

Aki igen, az viszont akár petíciót is aláírhat, mert ez ma elég népszerű dolog lett úgy látom. Hát íme, itt lehet megtenni: http://www.gopetition.com/petitions/no-to-silver-charcoal-and-champagne-labradors.html

Gondoltam azzal kezdem a bejegyzést, hogy megnyugtatok mindenkit, nem kell gyomorforgató vagy vérengző dolgokra számítania senkinek, aztán rájöttem, ez nem lenne igaz. De bizony, a kutyakiállítások világában olykor igenis történnek gyomorforgató vagy akár véres események is, így akár emiatt is igaz a cím. Összességében mégsem a késelés (Miskolc, ugye) a kiváltója a címnek.

Több bejegyzést tervezek a témában, mert egyrészt érdekes (legalábbis szerintem), hogy mi minden zajlik ebben a "világban", milyenek a szereplőtípusok, milyen események, játszmák zajlanak, minek mi vagy mi lehet a jelentősége, egyáltalán hová tart ez az egész "só biznisz" szerintem. Ha valaki azt várja, hogy név szerint fogok pellengérre állítani embereket az csalódni fog. Egyrészt azért mert "gyáva" vagyok, és akarok megvádolni embereket úgy, hogy bizonyítani nem vagy csak nagyon nehezen, közvetetten tudnám az állításomat. Másrészt hülye sem vagyok, mert nem akarok rosszat sem a mi kutyáinknak, se a tőlünk kikerült kutyák gazdijainak. Hogy ez jogos félelem-e? Igen, az. Nem kicsit, nagyon -, hogy egy "klasszikust" idézzek.

Azért remélhetőleg így is lesznek olyan témák, történések, amik egy kis párbeszédet generálnak (nem anyázást, párbeszédet), előhoznak újabb eseteket, problémákat és végül (miért ne?) esetleg megoldási javaslatokat is. Na jó, uóbbiban kevésbé hiszek.

Kezdjük azzal, én/mi hogy csöppentem/tünk ebbe az egészbe.

Életem első kiállításán még 1993-ban voltam. Hm, ennek 20 éve, jubilálok. :-) Na jó, akkor még csak nézőként, és ez az akkori budapesti Európa Kiállítás volt. Itt ragadjunk is le egy picit, ugyanis a szimpla nézők is fontos elemei ennek a világnak. Én akkor egy barátommal jöttem (fel) vidékről. Már eleve a fővárosba jönni is izgi volt egy vidéki gyereknek (igen, onnan nézve egész más ez a város, ez az élet), a kiállítás maga pedig eleve egy ismeretlen világ volt számunkra. Igazából már nem is emlékszem, mi volt a kiváltó ok, hogy jöjjünk, mert ez azért nem volt egy triviális program nekünk akkoriban. Talán az, hogy a barátomék kutyatenyésztésen gondolkodtak (Szamojéd spiccük volt, Alíz) és kicsit körül akart nézni, némi infót akart csipegetni, kutyákat akart nézni, meg bele akart szagolni ebbe az egészbe első lépésként. Egyfajta tanulmányi kirándulás volt. (Nem mintha bárki attól lenne "tenyésztő", hogy kimegy egy kiállításra, nem ezt mondom)

Szóval eljöttünk, és alapvetően tetszett nekünk ez az egész. Hihetetlenül sok, gyönyörű kutya, sok ember, nyüzsi, jó idő, büfék/kaják (elvégre ez Magyarország), stb. Kívülről, szemellenzővel, kvázi vakon nagyjából ennyi látszik.

Sok részletre nem is emlékszem, bennem leginkább egy Shar pei kölyök maradt meg. Nagyon tetszett, és azóta is tetszenek, bár a tenyésztők ezt a fajtát is rossz irányba vitték el, amit mostanában nem győznek helyrehozni. Remélem, sikerül.

Én ma is egy kellemes családi programnak tartom a kiállításokat, ha nem állít ki kutyát az ember. Akkor kicsit stresszesebb. :)

Viszont néhány tanács, amit érdemes betartani:

1. a gyerek (ha őt is visszük, amit javaslok, mert jó megtanítani, hogy ne féljen az állatoktól) ne kolbászoljon egyedül. sok az ember, sok a kutya, nem tudhatjuk, hogy a tömeg, a sok inger kiből mit vált ki. Kutyákból és emberekből egyaránt.

2. általában meg lehet simogatni a kutyákat, de előtte kérdezzük meg a gazdáját! Előfordulhat, hogy még nem volt a kutya a ringben, és előtte esetleg több órán át készítették fel a szőrét. Ha pl. egy Óangol juhászt fagyis/ragacsos kézzel végigsimogatunk, nem biztos, hogy őszinte a gazdi mosolya.

3. ne álldogáljunk kutyák felett/mellett hatalmas pizzaszelettel, fél grillcsirkével, mert esetleg úgy gondolja, az neki jár. És etetni sem kell a kutyákat. Higgye el mindenki, kapnak ezek a kutyák eleget enni.

4. egyes helyszíneken viszonylag szűk, kevés a hely az ringek között. Ha egy fajtának a bírálatait meg akarjuk nézni, igyekezzünk úgy állni, hogy ne akadályozzunk másokat a közlekedésben. Talán csúnyán hangzik, de a kiállítások elsősorban a kiállítók miatt vanak, és csak másodsorban a nézők miatt. Hagyjuk őket bejutni a ringbe.

Azt, hogy már kiállítóként hogyan keveredtünk a ringek közelébe? Azt majd a következő bejegyzésben írom le.

Ma jelent meg hírként a Noé Állatotthon oldalán a "Kiállítási sztár szaporító avagy az ócsai foxiszaporító telep leleplezése" címmel egy megdöbbentő írás.

Nehéz szavakat találni erre. Sok (valódi!) tenyésztő rengeteget dolgozik azért, hogy munkájukat elismerjék, minél egészségesebb, minél jobb kutyák tegyenek boldoggá sok családot, nem utolsó sorban saját kutyáik is boldog, egészséges életet élhessenek.

De közben itt vannak ezek a szaporítók, akiknek a "tevékenykedése" mérhetetlen károkat okoz. Először is a kutyáknak, másodszor a tőle vásárló családoknak (akiket most nem nevezek bűnösnek, mert jóindulatúan azt feltételezem, hogy félrevezették őket, és nem is látták ezeket az állapotokat), és hatalmas kárt okoz a becsületes tenyésztőknek.

Azért pár kérdésem lenne a foxisokhoz, akik talán már 20 éve tudják, mi folyik itt, de senki sem tett semmit, és nyilván törzskövesként adott el egyébként ellenőrizhetetlen szülőktől származó kölyköket. Ebből eleve kérdésként következik, hogy mégis milyen tenyésztési követelmények, szabályok vannak a foxisoknál? Ahogy a MEOE is, mint a törzskönyvezést eddig felügyelő szervezet is beszámolhatna arról, ez mégis, hogy a fenében létezhet? Főleg, hogy a MEOE elnöke maga is foxis. Ugye?

Meséljetek már kedves foxisok (no és MEOE), hogy is van ez????

Én erről teljesen lemaradtam. Nem nagyon térek magamhoz, és el se nagyon akarom hinni, hogy ilyen létezhet.

Oké, rémlik valami, hogy régebben szó volt bizonyos fajták betiltásáról, de bevallom, azt már nem követtem, ez végül hová vezetett. Nos, ide. Gyilkosság ez, nem más, és nehéz elhinni, hogy létezhet ilyen EU-s országban, pedig igen.

A TheDog.hu oldalon akadtam a hírre (itt olvasható), bár talán jobb lett volna nem is látni. (struccpolitika, tudom)

A lényege, hogy 2010-ben Dániában bevezették az egyik legszigorúbb kutyafajták tartására vonatkozó tilalmat a világon. 13 fajtát már betiltottak, és további 12 fajta juthat erre, így összesen 25 fajta lesz tiltott a közeljövőben.

Ugyan a tilalom bevezetése óta a jelentések szerint nőtt a kutyaharapások száma a politikusok és a média ezt figyelmen kívül hagyja, és még több fajta betiltását követeli. Amikor állatorvos nem szívesen altat el egészséges állatokat csak azért, mert része a tiltott fajtáknak, egy politikus felszólította az embereket, hogy gyakorolják "do-it-yourself" eutanáziát, vagyis öljék meg a kutyát ők maguk. Ezt a kijelentést később korrigálta, de mégis jelzi, hogy milyen érzelmek vannak jelen az országban, mi vár/hat a kutyákra és kutya tulajdonosokra Dániában.

Most petíció benyújtásával próbálnak hangot adni nemtetszésüknek, ez itt érhető el: http://www.change.org/petitions/tell-denmark-to-stop-banning-dog-breeds-2

A fajta tilalom egyébként több mint 400.000 kutyát veszélyeztet Dániában. A kormány fordított bizonyítási terhet vezetett be, így a kutya tulajdonosoknak kell bizonyítani (pl. DNS vizsgálattal), hogy kutyájuk nem tartozik egy adott fajtába. Ha a család ezt nem tudja bizonyítani - a kutyát el kell altatni.

Ugye pont a napokban váltott ki nagy felháborodást világszinten a romániában hozott törvény (kóbor kutyáknak két hetet adnak, hogy gazdihoz kerüljenek, egyébként altatás következik), ehhez képest erről azért annyira nem hallani. Pedig!

Az érintett faták:

• Pit Bull Terrier
  
• Tosa Inu (japán harci kutya)
  
• Amerikai Staffordshire Terrier
  
• Fila Brasileiro
  
• Dogo Argentino
  
• Amerikai bulldog
  
• Boerboel (dél-afrikai masztiff)
  
• Turkish Kangal
  
• Közép-ázsiai juhász
  
• Kaukázusi juhász
  
• Dél-orosz juhász
  
• Tornjak
  
• Sarplaninac