Nagyon durva mértékben lecsökkent a hazai kutyakiállítások nevezési száma. Röhejes (vagy inkább elkeserítő) a 3 napos, Cruft's kvalifikációs szilvásváradi CACIB-ra nevezett kutyák száma, méga népszerű fajták esetében is.
Ugyan a jelenség nem csak Magyarországra jellemző, de az egyes országokban érthető módon eltérő méretű.

Gondoltam azzal kezdem a bejegyzést, hogy megnyugtatok mindenkit, nem kell gyomorforgató vagy vérengző dolgokra számítania senkinek, aztán rájöttem, ez nem lenne igaz. De bizony, a kutyakiállítások világában olykor igenis történnek gyomorforgató vagy akár véres események is, így akár emiatt is igaz a cím. Összességében mégsem a késelés (Miskolc, ugye) a kiváltója a címnek.

Több bejegyzést tervezek a témában, mert egyrészt érdekes (legalábbis szerintem), hogy mi minden zajlik ebben a "világban", milyenek a szereplőtípusok, milyen események, játszmák zajlanak, minek mi vagy mi lehet a jelentősége, egyáltalán hová tart ez az egész "só biznisz" szerintem. Ha valaki azt várja, hogy név szerint fogok pellengérre állítani embereket az csalódni fog. Egyrészt azért mert "gyáva" vagyok, és akarok megvádolni embereket úgy, hogy bizonyítani nem vagy csak nagyon nehezen, közvetetten tudnám az állításomat. Másrészt hülye sem vagyok, mert nem akarok rosszat sem a mi kutyáinknak, se a tőlünk kikerült kutyák gazdijainak. Hogy ez jogos félelem-e? Igen, az. Nem kicsit, nagyon -, hogy egy "klasszikust" idézzek.

Azért remélhetőleg így is lesznek olyan témák, történések, amik egy kis párbeszédet generálnak (nem anyázást, párbeszédet), előhoznak újabb eseteket, problémákat és végül (miért ne?) esetleg megoldási javaslatokat is. Na jó, uóbbiban kevésbé hiszek.

Kezdjük azzal, én/mi hogy csöppentem/tünk ebbe az egészbe.

Életem első kiállításán még 1993-ban voltam. Hm, ennek 20 éve, jubilálok. :-) Na jó, akkor még csak nézőként, és ez az akkori budapesti Európa Kiállítás volt. Itt ragadjunk is le egy picit, ugyanis a szimpla nézők is fontos elemei ennek a világnak. Én akkor egy barátommal jöttem (fel) vidékről. Már eleve a fővárosba jönni is izgi volt egy vidéki gyereknek (igen, onnan nézve egész más ez a város, ez az élet), a kiállítás maga pedig eleve egy ismeretlen világ volt számunkra. Igazából már nem is emlékszem, mi volt a kiváltó ok, hogy jöjjünk, mert ez azért nem volt egy triviális program nekünk akkoriban. Talán az, hogy a barátomék kutyatenyésztésen gondolkodtak (Szamojéd spiccük volt, Alíz) és kicsit körül akart nézni, némi infót akart csipegetni, kutyákat akart nézni, meg bele akart szagolni ebbe az egészbe első lépésként. Egyfajta tanulmányi kirándulás volt. (Nem mintha bárki attól lenne "tenyésztő", hogy kimegy egy kiállításra, nem ezt mondom)

Szóval eljöttünk, és alapvetően tetszett nekünk ez az egész. Hihetetlenül sok, gyönyörű kutya, sok ember, nyüzsi, jó idő, büfék/kaják (elvégre ez Magyarország), stb. Kívülről, szemellenzővel, kvázi vakon nagyjából ennyi látszik.

Sok részletre nem is emlékszem, bennem leginkább egy Shar pei kölyök maradt meg. Nagyon tetszett, és azóta is tetszenek, bár a tenyésztők ezt a fajtát is rossz irányba vitték el, amit mostanában nem győznek helyrehozni. Remélem, sikerül.

Én ma is egy kellemes családi programnak tartom a kiállításokat, ha nem állít ki kutyát az ember. Akkor kicsit stresszesebb. :)

Viszont néhány tanács, amit érdemes betartani:

1. a gyerek (ha őt is visszük, amit javaslok, mert jó megtanítani, hogy ne féljen az állatoktól) ne kolbászoljon egyedül. sok az ember, sok a kutya, nem tudhatjuk, hogy a tömeg, a sok inger kiből mit vált ki. Kutyákból és emberekből egyaránt.

2. általában meg lehet simogatni a kutyákat, de előtte kérdezzük meg a gazdáját! Előfordulhat, hogy még nem volt a kutya a ringben, és előtte esetleg több órán át készítették fel a szőrét. Ha pl. egy Óangol juhászt fagyis/ragacsos kézzel végigsimogatunk, nem biztos, hogy őszinte a gazdi mosolya.

3. ne álldogáljunk kutyák felett/mellett hatalmas pizzaszelettel, fél grillcsirkével, mert esetleg úgy gondolja, az neki jár. És etetni sem kell a kutyákat. Higgye el mindenki, kapnak ezek a kutyák eleget enni.

4. egyes helyszíneken viszonylag szűk, kevés a hely az ringek között. Ha egy fajtának a bírálatait meg akarjuk nézni, igyekezzünk úgy állni, hogy ne akadályozzunk másokat a közlekedésben. Talán csúnyán hangzik, de a kiállítások elsősorban a kiállítók miatt vanak, és csak másodsorban a nézők miatt. Hagyjuk őket bejutni a ringbe.

Azt, hogy már kiállítóként hogyan keveredtünk a ringek közelébe? Azt majd a következő bejegyzésben írom le.

Én erről teljesen lemaradtam. Nem nagyon térek magamhoz, és el se nagyon akarom hinni, hogy ilyen létezhet.

Oké, rémlik valami, hogy régebben szó volt bizonyos fajták betiltásáról, de bevallom, azt már nem követtem, ez végül hová vezetett. Nos, ide. Gyilkosság ez, nem más, és nehéz elhinni, hogy létezhet ilyen EU-s országban, pedig igen.

A TheDog.hu oldalon akadtam a hírre (itt olvasható), bár talán jobb lett volna nem is látni. (struccpolitika, tudom)

A lényege, hogy 2010-ben Dániában bevezették az egyik legszigorúbb kutyafajták tartására vonatkozó tilalmat a világon. 13 fajtát már betiltottak, és további 12 fajta juthat erre, így összesen 25 fajta lesz tiltott a közeljövőben.

Ugyan a tilalom bevezetése óta a jelentések szerint nőtt a kutyaharapások száma a politikusok és a média ezt figyelmen kívül hagyja, és még több fajta betiltását követeli. Amikor állatorvos nem szívesen altat el egészséges állatokat csak azért, mert része a tiltott fajtáknak, egy politikus felszólította az embereket, hogy gyakorolják "do-it-yourself" eutanáziát, vagyis öljék meg a kutyát ők maguk. Ezt a kijelentést később korrigálta, de mégis jelzi, hogy milyen érzelmek vannak jelen az országban, mi vár/hat a kutyákra és kutya tulajdonosokra Dániában.

Most petíció benyújtásával próbálnak hangot adni nemtetszésüknek, ez itt érhető el: http://www.change.org/petitions/tell-denmark-to-stop-banning-dog-breeds-2

A fajta tilalom egyébként több mint 400.000 kutyát veszélyeztet Dániában. A kormány fordított bizonyítási terhet vezetett be, így a kutya tulajdonosoknak kell bizonyítani (pl. DNS vizsgálattal), hogy kutyájuk nem tartozik egy adott fajtába. Ha a család ezt nem tudja bizonyítani - a kutyát el kell altatni.

Ugye pont a napokban váltott ki nagy felháborodást világszinten a romániában hozott törvény (kóbor kutyáknak két hetet adnak, hogy gazdihoz kerüljenek, egyébként altatás következik), ehhez képest erről azért annyira nem hallani. Pedig!

Az érintett faták:

• Pit Bull Terrier
  
• Tosa Inu (japán harci kutya)
  
• Amerikai Staffordshire Terrier
  
• Fila Brasileiro
  
• Dogo Argentino
  
• Amerikai bulldog
  
• Boerboel (dél-afrikai masztiff)
  
• Turkish Kangal
  
• Közép-ázsiai juhász
  
• Kaukázusi juhász
  
• Dél-orosz juhász
  
• Tornjak
  
• Sarplaninac

Magyarországon meglehetősen nagy kavarás van kutyatenyésztés ügyben, főleg, ami a szabályozást illeti. Egymásnak feszülő szervezetek (MEOE, MESZ, ETSZ-ek, fene se tudja követni) marakodnak jó ideje. (rossz kutya, helyedre!) Plusz ebbe mászott bele a magyar állam, mert úgy gondolták, majd ők rendet tesznek.

Hogy ez mennyire sikerült? Persze semennyire. Hozzá nem értő emberek próbáltak törvényt alkotni szakmai tudás nélkül, besorolva a kutyatenyésztést a vágósertések, tyúkok, marhák mellé. (mondjuk marhák vannak bőven itt is) Persze, hogy a kutyákat nem étkezési alapanyagként tenyésztik (legalábbi nálunk hála égnek nem), de ez nem számított, valahová be kellett paszírozni őket, hát ide sikerült. (az ominózus rendelet: 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól)

Nem akarok állástfoglalni a szervezetek tekintetében, mert mindegyik épp eleget csúsztat (vagy konkrétan hazudik, de ezt most tételesen felsorolva nem kezdem bizonyítani, mert nincs értelme, ők meg amúgy is imádnak feljelentgetni, bíróságra szaladgálni, én viszont nem szeretek), így nem hogy a válaszaikat, a kérdéseiket sem érdemes már elhinni.

No, de most előkerült egy újabb szervezet, az NKKSZ (Nemzeti Kennel Klub Szövetség), mely "HOGYAN TOVÁBB MAGYAR KYNOLOGIA?" címmel értekezletet hív össze szeptember 18-ra. Ismét az ominózus 64-es törvény van porondon (amit már nem is tudom mennyiszer módosítottak már idén). A jó szándékot nem vonom kétségbe, de mégis, mi/ki a fene ez az NKKSZ???

Tök jó, hogy (remélhetőleg) jobbító szándékkal hívják össze a tenyésztőket, elismert tenyésztőszervezetek, csak épp az nem derül ki sehol, hogy kik ők, miért teszik, milyen "jogon", kik képviselnek kiket, mit is képviselnek ők, mi az álláspontjuk a jelenlegi helyzetben, stb., stb., stb. Azért ezek hasznos információk lennének az amúgy is sok sebből vérző hazai kynológiai életben. Nem? Elnökük azért van. De ennyi. A Google még véletlenül sem "hallott" róluk, amit annyira nem csodálok, gondolom ez egy két napos/hetes szervezet. Annál is inkább szükség lenne valami plusz információra.

Főleg úgy, hogy a nem megfelelő kommunikációt vetik az említett szervezetek szemére (tök jogosan, felháborító, amit művel ezen a téren - is - a MEOE és a MESZ vagy ETSZ is) már a meghívóban is. Ehhez képest mit kommunikálnak ők? Miért nem tanulnak az ő hibáikból, ha már...? Vagy nem is akarnak? Mennek tovább a "lenini úton"? Annyira ez sem lenne meglepő...

Ha én most megalapítom az Átvert Magyar Kutytenyésztők Szervezetét (ÁMKSZ) - potenciális tag lenne bőven - és szétküldözgetnék meghívókat egy kis közös morgolódásra, ki jönne el? Nem, nem mondok semmit a szervezetről, nem árulom el mi a célunk, mit képviselünk, mit szeretnénk elérni, csak gyere, aztán majd ott megszavazunk néhány olyan dolgot, amiről majd később kiderül, hogy mégsem úgy és azt akartad, mégsem azt és úgy képviselik, ahogy értetted vagy érteni vélted.

Kívánom, hogy ne legyen igazam! Javuljanak meg (azok is, akik eddig is csak egymást mocskolták), képviseljék jól a kutyások, kutyatenyésztők érdekeit (különös tekintettel az egyes fajtákra vonatkozó kötelező egészségügyi szűrésekre, tenyészszemlékre, temperamentum-, képességviszgákra, munkavizsgákra, a törzskönyvek "becsületének" visszaállítására, hamisíthatatlanságára, a szaporítók tevékenységének kiírtására, az állatvédelemre, a menhelyek és fajtagondozó szervezetek megbecsülésére, a kutyatenyésztés minőségi javítására, stb.). 

Ha valóban jól képviselik ezeket a területeket, eskü, meg fogom írni ide és népszerűsíteni, támogatni fogom a tevékenységüket!

De addig is mondja már meg valaki légyszi', hogy "Who the fuck is" NKKSZ????

Már régóta készülnek un. akkor és most képek, bár ezeket gyakran híres emberekkel kapcsolatban teszi közzé a bulvármédia. Az utóbbi időben viszont egyre népszerűbbek ezek a hétköznapi emberek körében is. Például felnőtt emberek próbálják megismételni gyerekkori fényképüket, hasonló helyszínen, hasonló ruhában, hasonló arckifejezéssel, csak mondjuk 30-40-50 évvel öregebben, 50-60 stb. kilónyi plusszal. Érdekesek és legtöbbször viccesek, mert magukat figurázzák ki, nyíltan.

Egyre gyakrabban készülnek ilyen képek már kutya-gazdi párosításban is, de ezekben a fotókban már sokkal több minden benne van. Nem csak a humor, hanem egy közös élet minden szeretete.

Az egykori kölyökkutya 10 évvel később már alig fér el az időközben szintén felnőtt gazdi karjai közt, a pofija is őszül már, de a tekintete és a belőle áradó szeretet örök. Ha nézzük a képet, kutyásként számtalan elményt képzelhetünk bele, akár a mi élményeinkre alapozva. Nézegessük, merengjünk, emlékezzünk, aztán menjünk, és szeretgessük meg kutyánkat, amíg tehetjük. 10-15 év innen nézve iszonyú rövid!