Gondoltam azzal kezdem a bejegyzést, hogy megnyugtatok mindenkit, nem kell gyomorforgató vagy vérengző dolgokra számítania senkinek, aztán rájöttem, ez nem lenne igaz. De bizony, a kutyakiállítások világában olykor igenis történnek gyomorforgató vagy akár véres események is, így akár emiatt is igaz a cím. Összességében mégsem a késelés (Miskolc, ugye) a kiváltója a címnek.

Több bejegyzést tervezek a témában, mert egyrészt érdekes (legalábbis szerintem), hogy mi minden zajlik ebben a "világban", milyenek a szereplőtípusok, milyen események, játszmák zajlanak, minek mi vagy mi lehet a jelentősége, egyáltalán hová tart ez az egész "só biznisz" szerintem. Ha valaki azt várja, hogy név szerint fogok pellengérre állítani embereket az csalódni fog. Egyrészt azért mert "gyáva" vagyok, és akarok megvádolni embereket úgy, hogy bizonyítani nem vagy csak nagyon nehezen, közvetetten tudnám az állításomat. Másrészt hülye sem vagyok, mert nem akarok rosszat sem a mi kutyáinknak, se a tőlünk kikerült kutyák gazdijainak. Hogy ez jogos félelem-e? Igen, az. Nem kicsit, nagyon -, hogy egy "klasszikust" idézzek.

Azért remélhetőleg így is lesznek olyan témák, történések, amik egy kis párbeszédet generálnak (nem anyázást, párbeszédet), előhoznak újabb eseteket, problémákat és végül (miért ne?) esetleg megoldási javaslatokat is. Na jó, uóbbiban kevésbé hiszek.

Kezdjük azzal, én/mi hogy csöppentem/tünk ebbe az egészbe.

Életem első kiállításán még 1993-ban voltam. Hm, ennek 20 éve, jubilálok. :-) Na jó, akkor még csak nézőként, és ez az akkori budapesti Európa Kiállítás volt. Itt ragadjunk is le egy picit, ugyanis a szimpla nézők is fontos elemei ennek a világnak. Én akkor egy barátommal jöttem (fel) vidékről. Már eleve a fővárosba jönni is izgi volt egy vidéki gyereknek (igen, onnan nézve egész más ez a város, ez az élet), a kiállítás maga pedig eleve egy ismeretlen világ volt számunkra. Igazából már nem is emlékszem, mi volt a kiváltó ok, hogy jöjjünk, mert ez azért nem volt egy triviális program nekünk akkoriban. Talán az, hogy a barátomék kutyatenyésztésen gondolkodtak (Szamojéd spiccük volt, Alíz) és kicsit körül akart nézni, némi infót akart csipegetni, kutyákat akart nézni, meg bele akart szagolni ebbe az egészbe első lépésként. Egyfajta tanulmányi kirándulás volt. (Nem mintha bárki attól lenne "tenyésztő", hogy kimegy egy kiállításra, nem ezt mondom)

Szóval eljöttünk, és alapvetően tetszett nekünk ez az egész. Hihetetlenül sok, gyönyörű kutya, sok ember, nyüzsi, jó idő, büfék/kaják (elvégre ez Magyarország), stb. Kívülről, szemellenzővel, kvázi vakon nagyjából ennyi látszik.

Sok részletre nem is emlékszem, bennem leginkább egy Shar pei kölyök maradt meg. Nagyon tetszett, és azóta is tetszenek, bár a tenyésztők ezt a fajtát is rossz irányba vitték el, amit mostanában nem győznek helyrehozni. Remélem, sikerül.

Én ma is egy kellemes családi programnak tartom a kiállításokat, ha nem állít ki kutyát az ember. Akkor kicsit stresszesebb. :)

Viszont néhány tanács, amit érdemes betartani:

1. a gyerek (ha őt is visszük, amit javaslok, mert jó megtanítani, hogy ne féljen az állatoktól) ne kolbászoljon egyedül. sok az ember, sok a kutya, nem tudhatjuk, hogy a tömeg, a sok inger kiből mit vált ki. Kutyákból és emberekből egyaránt.

2. általában meg lehet simogatni a kutyákat, de előtte kérdezzük meg a gazdáját! Előfordulhat, hogy még nem volt a kutya a ringben, és előtte esetleg több órán át készítették fel a szőrét. Ha pl. egy Óangol juhászt fagyis/ragacsos kézzel végigsimogatunk, nem biztos, hogy őszinte a gazdi mosolya.

3. ne álldogáljunk kutyák felett/mellett hatalmas pizzaszelettel, fél grillcsirkével, mert esetleg úgy gondolja, az neki jár. És etetni sem kell a kutyákat. Higgye el mindenki, kapnak ezek a kutyák eleget enni.

4. egyes helyszíneken viszonylag szűk, kevés a hely az ringek között. Ha egy fajtának a bírálatait meg akarjuk nézni, igyekezzünk úgy állni, hogy ne akadályozzunk másokat a közlekedésben. Talán csúnyán hangzik, de a kiállítások elsősorban a kiállítók miatt vanak, és csak másodsorban a nézők miatt. Hagyjuk őket bejutni a ringbe.

Azt, hogy már kiállítóként hogyan keveredtünk a ringek közelébe? Azt majd a következő bejegyzésben írom le.