Igen és nem.

A szakmai rész kellő szorgalommal, kitartással szerintem megtanulható, a tapasztalat megszerezhető, így ezt figyelembe véve nem kell tenyésztőnek születni.

Viszont egyre inkább azt látom, tapasztalom, hogy az igazán nagy tenyésztők a szakmai tudáson kívül rendelkeznek még valami plusszal. Nehéz ezt megfogalmazni. Van egy olyan érzékük, intuíciójuk a fajtát és az egyes párosításokat, belőlük születendő kölyköket tekintve ami szerintem nem tanulható.

Ez nem azt jelenti, hogy aki nem rendelkezik ezen tulajdonsággal, az ne lehetne jó tenyésztő (pláne nem jelenti azt, hogy rossz tenyésztő lenne), de azt hiszem ez a plusz kell ahhoz, hogy valóban nagy, a fajta jövőjét meghatározó tenyésztő legyen valaki. Ebből a szempontból pedig igen, erre születni kell.

De akár kimagasló, akár csak jó tenyésztő valaki, hatalmas a felelőssége! Több fajta esetében tapasztalható ma már olyan torzulás, ami szintén a tenyésztőknek "köszönhető", és nagyon nem vált a fajta előnyére, nem lett tőle nemesebb. Pedig a kulcsszó nem a tenyésztés, hanem a nemesítés! A cél az, hogy egy adott fajta mindig szebb, egészségesebb és jobb legyen. Ez kellene meghatározza az egyes párosításokat, mert az így született kölykök révén tehetjük szebbé, jobbá a fajtát.

Hogy én tenyésztőnek születtem-e? Még nem tudom. Még tenyésztőnek sem igazán nevezném magam, mert attól, hogy valakinél születnek kiskutyák még nem válik tenyésztővé, az ennél sokkal több, egy hosszabb út. Idővel kiderül. Mivel mi ketten vagyunk a párommal, így egyikünkben hátha ott van az a plusz. :) De az sem tragédia, ha csak becsületes, jó tenyésztők leszünk.

(Ugyan nem csak kutyáknál van ilyen, de itt róluk lesz szó)

Egyfajta hivatalos küllembírálat, ahol egy erre jogosult (lehetőleg) fajtabíró a nemzetközileg meghatározott és elfogadott fajtastandard (fajtára jellemző, elvárt küllemi és viselkedésbeli tulajdonságok összefoglalása) alapján értékeli a bemutatott kutyát. Jellegéből adódóan ezt csak fajtatiszta kutyákra lehet értelmezni.

Bizonyos fajtáknál, fajtacsoportoknál (pl. vadászkutyák, pásztorkutyák, munka - örző-védő - kutyák) a küllemi vizsgálaton kívül a fajtára jellemző és meghatározott alapképességeket, ösztönöket is vizsgálják, a kettő együtt teszi érvényessé a vizsgát.

Lényege, hogy tenyésztésbe olyan kutya kerülhessen csak, aki rendelkezik ilyen "vizsgával", vagyis hivatalosan tőlük születhetnek fajtatiszta, törzskönyvezhető utódok.

A blogban persze nem ezt fogom hosszasan ragozni :) (de azért majd kitérek rá), hanem igyekszem összefoglalni, leírni a kutyatenyésztéssel kapcsolatos dolgokat, tapasztalatokat, problémákat, vagy olyan témákat, amik épp foglalkoztatnak.

Kihagyhatatlan a szaporítók kérdése is (erről is lesz szó), és remélem, végül azok, akik még csak  tervezik egy kutya vásárlását vagy akár örökbefogadását, jobban megértik, mikor, milyen kölyköt/kutyát honnan érdemes "beszerezni". (idétlen szó erre, de most nem jutott jobb az eszembe, marad az idézőjel)

Ha csak 1 menhelyi kutya megmenekülhet így, vagy csak 1 emberrel kevesebb vesz kutyát szaporítótól, akkor már megérte!

Számtalan vicces vagy kedves kép született húsvét alkalmából.

Egy ilyen kis válogatással kívánok mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket! :)

Ember tervez, kormány végez.

Ugyan nem szeretnék ezen a felületen politizálni (meg máshol sem, mert csak felidegesítem magam), és nem is a "hétköznapi" kutyázás lenne itt a fő csapásirány, de ez most fáj, nagyon fáj.

Már napok óta egyre nagyobb a felháborodás (teljes joggal) a kutyások körében. Az ok, ha valaki esetleg lemaradt róla itt olvasható. (leegyszerűsítve: a kutya csak pórázon a jó)

Egyszerűen nem értem, honnan ered az utóbbi időben tapasztalható kutyaellenesség kormányzati körökben. Na jó, ha nem is kutyaellenesség, de az biztos, hogy nem épp a kutyatartók kedvét keresik. Szóval honnan ered? Gyerekkori trauma? Egy kóbor kutya megharapta a rendelet (illetve még csak tervezet) megalkotóját? Létezik egy kutyaellenes lobbi ami folyamatosan valamelyik főmufti agyát szívja? (Keresd a nőt?) Vagy egyszerűen valaki csak nagyon, de nagyon hülye? Egy biztos, kutyája sosem volt, vagy ha volt is, akkor szegény sosem jutott a kertkapun kívülre, úgyhogy erre sem lehetne büszke.

Értem vagy legalábbis érteni vélem, hogy mi lehet a cél. (minél kevesebb legyen a kutyák okozta baleset) De tényleg csak ennyire futja? Ennyire korlátolt gondolkodással odakerülhet bárki egy rendeletalkotás közelébe? Siralmas.

De honnan eredhet ez az őrület?

Tartok tőle, hogy nem kis része lehet ebben a kereskedelmi híradóknak és a bulvármédiának. Ugye az embereknek kell (?) a cirkusz, a botrány, a vér, a gyilkosság, a szellemi nyomor. Az elmúlt években talán nincs is olyan hét, amikor ne jelenne meg valamelyik médiumban kutyatámadásos, kutyaharapásos hír. "Hallottad? Már megint megharapott/megölt/megevett valakit egy kutya!". Persze az ilyen hírek egy része csúsztatás, túlzás vagy nettó hazugság. Arról sosincs szó, hogy vajon mi válthatta ki a harapást, ha valóban megtörtént. (jellemzően NEM a kutya a hibás, és az esetek többségében NEM közterületen történik, hanem a gazdi (?) saját kertjében!) Az emberek ebből a dömpingből semmi mást nem szűrnek le, mint hogy már MEGINT a kutyákkal, kutyásokkal van a baj, tegyenek már végre ez ellen valamit. (hát most baromira tesznek)

Valóban arról van szó, hogy több a kutyatámadás? Meggyőződésem, hogy nem! Egyszerűen csak ezt ontják a médiumok, így egy idő után azt hisszük, azt érezzük, hogy valóban ez a helyzet. Én pedig biztos vagyok benne, hogy semmivel sincs több kutyás baleset, mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt.

De most ott tartunk, hogy mégis egymást érik az ilyen híradások, amit sok egymással versengő csatorna még fel is erősít, így valóban úgy tűnik, nagy a baj. Mondjuk baj az van, de nem a kutyákkal. Így gyorsan (mondhatnám ész nélkül) megszületett a "megoldás": minden kutyát pórázra, különben bírságolunk! Érted!? Tök mindegy, hogy az a kutya milyen, jól nevelt vagy sem, okozna-e kárt bármiben, bárkiben vagy sem, nem érdekes. Póráz nélkül bünti van és pont.

Abba most külön nem megyek bele, hogy nevelési szempontból ez önmagában is mekkora baromság, kulturáltan összefoglalta ezt már Korom Gábor a FB-on, itt olvasható vagy itt, ha nem FB tag valaki.

De könyörgöm, a prevenció nem azt jelenti, hogy kórházba zárunk mindenkit függetlenül attól, hogy beteg-e vagy sem! A bűnmegelőzés sem abból áll, biztos ami tuti, mindenki csak hátrabilincselt kézzel közlekedhet, mert akkor biztosan nem tud ellopni semmit. Biztosan!?

A prevenció a probléma gyökerét kezeli, a miénknél értelmesebb és élhetőbb országokban. Vagyis, ha ez a gyerekkori traumás rendeletalkotó már kiskorában értelmes képzést kapott volna a háziállatokról és azok tartásával kapcsolatban (mert a harapáson kívül sokkal nagyobb gondok vannak állattartás területén), akkor ő sem csak annyit fogna fel ebből a világból, amit a TV-k esetleg mutatnak neki. És akkor sokkal több normális kutyatartó és boldogabb háziállat lenne.

Hogy mi lehetne szerintünk a valódi megoldás? Régebben már részletesen megírtam itt.

De a lényeget kiemelve:

1. Legyen minden alsótagozatos (bocs, van még ilyen?) iskolásnak alapképzés állatartási ismeretekről, állatokkal való bánásmódról (beleértve azt is, hogyan menjünk oda egy kutyát megsimogatni, ha egyáltalán megengedte ezt a gazdi!). Már akár 2-3 óra is sokat segíthetne. Természetesen egy-egy alkalomra bevonva terápiás kutyásokat is, szerencsére egyre többen vannak országos szinten is, szóval nem megoldhatatlan.

2. "Szerintem legyen tanfolyam elvégzéséhez és vizsgához kötött a kutyatartás.

Bár a mondat kijelentő módban íródott, tudom, hogy ez elsőre furán hangzik és rengeteg kérdést vet fel,...lehet rajta vitatkozni, ki lehet egészíteni további ötletekkel.
Maga a gondolat egyébként nem egyedülálló, mert a nálunk minden szempontból "fejletlenebb" Svájcban úgy tudom létezik.

Ha mondjuk ahhoz, hogy valaki kutyát tartson (fajtától függetlenül) el kellene végeznie egy 2-3-4 (?) hónapos tanfolyamot, ami pénzbe (de nem egy vagyonba) kerülne, az a következő dolgokat eredményezhetné:

- az emberek egy jelentős része legalább alapszintű (!) ismeretekkel rendelkezne a kutyákkal, kutyafajtákkal, kutyatartással kapcsolatban
- ezáltal a nagyobb tudás mellett talán a kutyának is nagyobb respektje lenne néhány helyen, hisz meg kell dolgozni azért, hogy tarthassunk
- talán csökkennének a kutyákkal kapcsolatos rémhírek/atrocitások is (ahol alapvetően sosem a kutya a hibás, hanem az ember vagy az embertelenség)
- kevesebb lenne az "impulzus" vásárló, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy jó lenne egy kölyök kutya, mert olyan "édi"
- valószínűleg sokan körültekintőbben választanák ki a magukhoz illő fajtát/társat
- vagyis mindenképpen felkészültebben vágna bele mindenki a kutyatartásba
- a megszerzett vizsga egyúttal szankcionálásra is használható lenne (ha visszavonható/megvonható)
- bizonyos esetekben a visszavont vizsga újra megszerezhető lenne mondjuk 3 év elteltével, de csak még magasabb áron, és emelt szintű képzés elvégzésével
- akár örökre megvonható lenne a tanfolyam elvégzésének lehetősége (pl. azoknak, akik akár csak egyszer állatkínzást követnek el)
- tenyésztőknek, menhelyeknek le kellene jelenteniük (és kérniük kellene a vizsga meglétének igazolását), ha az adott engedéllyel valaki kutyát vesz vagy örökbe fogad
- összességében idővel kevesebb kutya élne ugyan az országban, de azok többsége olyan körülmények között, ahogy illene így csökkenne a kidobott, menhelyi kuyták száma is

Persze igazi eredmény akkor várható, ha már gyermekkorban elkezdődne a képzés. Ezért a gyerekeknek az iskolákban fakultatív módon lehetővé kellene tenni egy ilyen tanfolyam elvégzését és a vizsga megszerzését, ebben az esetben azonban díjmentesen! 
Tudom, hogy a gyerkőcöknek már így is rengeteg az ilyen-olyan fakultatív képzés, különóra, de mivel szabadon választható mindenki eldöntheti, fontos-e ez számára (vagy gyermeke számára), hogy már most elvégezze (ez a szülőknek sem lenne rossz eszköz a kölyökért könyörgő gyermek időleges "leszerelésére - ha meg elvégzi, akkor máris egy fokkal valószínűbb, hogy komolyan gondolja) vagy inkább majd később, de akkor már pénzért (vagy soha, de akkor meg nem tart kutyát, mert úgy gondolja egy papagáj kevesebb macera)."

De ez tényleg csak rövid összefoglalás, a fenti linken bővebben olvasható, és még az is rengeteg dologgal kiegészíthető, mert a valódi prevenció és megoldás sosem annyira bárgyú és egyszerű, mint a rendelet és annak megalkotója.

Rá viszont tényleg nem ártana póráz, mert valóban közveszélyes!