Igen és nem.
A szakmai rész kellő szorgalommal, kitartással szerintem megtanulható, a tapasztalat megszerezhető, így ezt figyelembe véve nem kell tenyésztőnek születni.
Viszont egyre inkább azt látom, tapasztalom, hogy az igazán nagy tenyésztők a szakmai tudáson kívül rendelkeznek még valami plusszal. Nehéz ezt megfogalmazni. Van egy olyan érzékük, intuíciójuk a fajtát és az egyes párosításokat, belőlük születendő kölyköket tekintve ami szerintem nem tanulható.
Ez nem azt jelenti, hogy aki nem rendelkezik ezen tulajdonsággal, az ne lehetne jó tenyésztő (pláne nem jelenti azt, hogy rossz tenyésztő lenne), de azt hiszem ez a plusz kell ahhoz, hogy valóban nagy, a fajta jövőjét meghatározó tenyésztő legyen valaki. Ebből a szempontból pedig igen, erre születni kell.
De akár kimagasló, akár csak jó tenyésztő valaki, hatalmas a felelőssége! Több fajta esetében tapasztalható ma már olyan torzulás, ami szintén a tenyésztőknek "köszönhető", és nagyon nem vált a fajta előnyére, nem lett tőle nemesebb. Pedig a kulcsszó nem a tenyésztés, hanem a nemesítés! A cél az, hogy egy adott fajta mindig szebb, egészségesebb és jobb legyen. Ez kellene meghatározza az egyes párosításokat, mert az így született kölykök révén tehetjük szebbé, jobbá a fajtát.
Hogy én tenyésztőnek születtem-e? Még nem tudom. Még tenyésztőnek sem igazán nevezném magam, mert attól, hogy valakinél születnek kiskutyák még nem válik tenyésztővé, az ennél sokkal több, egy hosszabb út. Idővel kiderül. Mivel mi ketten vagyunk a párommal, így egyikünkben hátha ott van az a plusz. :) De az sem tragédia, ha csak becsületes, jó tenyésztők leszünk.
